Csak most, mikor azt olvasom, hogy egy űrhajó, egy igen távoli útra (a Naprendszeren túlra) indult űrhajó pilótái közül néhányan ott szerettek álldogálni az űrhajónak abban a szögletében, amely legközelebb esett a Földhöz, ott álltak ezek a hétpróbás legények lehajtott fejjel a folyosó végében, a vasfaltól egy lépésre, arccal a Földnek, meg sem számolhatóan sok fényévnyire tőle, de mégis néhány méterrel közelebb hozzá.
csak most jövök rá, hogy ismerem ezt az érzést: sokszor én is úgy helyezkedem el (íme most is így ültem le ide a tó partjára), bármily távol legyünk is egymástól, hogy arcom feléd nézzen, abba az irányba, ahol a távolban valahol városunk rejtőzködik.
(1977 július, Tarnica)
