Cziffra Senlisban megvalósult álmában sokszoros metaforát látok. Kezdve a romokat
újjáépítő, a romoknak új értelmet kölcsönző szándéktól, át a tíz ujjal is templomot és
országot építeni képes akarat csodáján egészen odáig, hogy az európai kultúrát nemcsak
Budapesten lehetséges gyarapítanunk, hanem még Párizs környékén is (mellesleg nem is túl
messze Trianontól). A magyar földönfutó, „Attila unokája", vagy ha úgy tetszik, Batu kán
pesti rokona éppen ezt tette, talpra állítva a lezüllesztett szakrális és históriai kegyhelyet. Azt
nem tudjuk, megtörtént-e, amit Malraux így fogalmazott: ha Cziffrának sikerülne ezt a
szépséget újra feltárni, Franciaország gyertyát fog gyújtani a tiszteletére. A miniszter szavát
adta erre, és talán nekünk sem kellene sajnálnunk egy gyertyát Cziffra emlékére. Három
nappal ezelőtt, november 5-én töltötte volna be 88. életévét.
Senlis környékét leírva Cziffra – a francia olvasónak! – egy Radnóti Miklós verssel zárja
emlékiratait. A vers címe: Emlékeimben..., és azt idézi fel, amit a Senlis felé vezető úton látott
a költő egy esős alkonyatban, amikor egy pillanatra elfogta őt a boldogság:
Az Ermenonville felőli nyíres mint fehérszoknyás kislány fut be a tájképbe s az út
fordulójában egy katona áll. A költő szeme rögzíti azt, ami szokatlan azon a katonán: foga
közt rózsaszál,
Cziffra azzal a gondolattal fejezi be emlékeit, hogy életében vissza-visszatérő fenyegetés
volt a szellemi halál, amely abban az órában, amikor minden veszni látszik, művészi
feltámadásba változik át. És azt is mondja, az újjáépítés boldogságának élményével kibővítve
Radnóti metaforáját, hogy mindenkinek, aki Senlist meglátogatja, rózsaszál legyen a fogai
közt.
Jegyezzük meg ezt a képet, mint a szellemi halál helyett a művészi feltámadást választó
élniakarás szimbólumát.
Végezetül engedjék meg, hogy saját szerény személyemről is szóljak, ezt most először
teszem és csakis azért, mert egyre erőteljesebb nyomás nehezedik rám, követelve, hogy
határozzam meg magam. Ki ez az ember, mi van a fejében, „mi motiválja".
Meghatározni nem fogom magam, de azok számára, akik foglalkoznak ilyesmivel, a
következő támpontokkal szolgálok:
Támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben,
a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben,
a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben, Nándorfehérvár pártján
Moháccsal szemben,
a velszi bárdok pártján Edvárd király ellen,
Csingacsguk és a musztángok pártján a sápadtarcúak ellen,
az aradi tizenhármak pártján Haynau ellen,
Radnóti Miklós, Szerb Antal és Karácsony Benő igazában hiszek a lélekmérgezéssel, az
agymosással, a kirekesztéssel és a nemzeti önpusztítással szemben,
hiszem, hogy érdemes életünket is adni azért, hogy országunkban bárki szabadon elmondhassa
véleményét, mégha e véleménnyel nem érthetek is egyet,
úgy gondolom, hogy szeretnünk kell ellenségeinket is, mint felebarátainkat és felebarátainkat mint
önmagunkat,
elítélek mindenfajta okkupációt, legyen az román, német vagy szovjet és ezért,
a szovjet tankok pártján állok a német tankokkal szemben és a Corvin köziek pártján a szovjet
tankok ellen,
osztom azt a meggyőződést, hogy a rosszat nem győzheti le a kisebbik rossz, csak a jó – de védem
a rosszat a még rosszabb ellen,
hiszek minden magyar ember kultúrához való jogában, mint ahogy minden ember kultúrához való
jogában is:
de a mi felelősségünk, hogy a magyarokat sikeres kultúrnemzetté segítsük felnőni, egy
azonosságával tisztában levő, azt vállaló, önmagával kibékült, erős és magabízó közösséggé.
egy korszerű nemzeteszme híve vagyok egy korszerűtlen nemzeteszmével és egy korszerűtlen
nemzetköziséggel szemben
segíteni szeretném a gyengét, az elesettet, a hátrányos helyzetűt, a kicsit – de nem szeretnék kicsi
lenni és nem üzenem senkinek, hogy merjen kicsi lenni,
hanem arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy egy sikeres és megbecsült nemzet tagja akarjon
lenni és azt is gondolom, hogy az ország újraépítésének a fejekben és a lelkekben kell
elkezdődnie
meggyőződésem, hogy a kultúra segíthet az elmúlt ezer év okozta külső és belső sebeket
beforrasztani és csak az segíthet ezeket beforrasztani
a műalkotást támogatom a szuvenírrel szemben a
népit a népiessel szemben
és a málnát és az almát a málnaízűvel és almaízűvel szemben
hiszem, hogy a magyarok megtalálják helyüket a most kialakuló világban, s hogy nem fogunk
példázatbeli szabad tyúkká válni, amely nem bírta a szabadversenyt a szabad rókával
szemben az
élő élet pártján állok, a DDT-vel, a KGB-vel, az ÁVH-val és a mustárgázzal szemben
hiszek abban, hogy a magyar nemzet történelmi küldetést teljesít, és hogy ez a küldetés mélyen
összefügg a lelket és a nemzetet nemesítő csodálatos képességünkkel, a kultúrával
azt szeretném, hogy tudásközpont épüljön fel e keresztút-hazában, Kelet és Nyugat, Dél és Észak e
sokat látott találkozási pontján
hiszek abban, hogy nemzetünk a legműveltebb nemzetek egyikévé lesz Európában, ha Isten is
megsegít, és miért ne tenné, hiszen egyetérthetünk azzal a vélekedéssel, hogy amíg a nemzet
távolodott az Istentől, akkor is közeledett hozzá, csak a hosszabbik utat választotta
ezeket gondolom, rózsaszállal a fogaim között.
Részlet a Második kecskeméti konferencián elhangzott előadásból (2009).
