FőoldalTŐLEMPolitikai írásokUnderground

Underground

A vendégszerető
144
87
Az uniformis látogatása
1
2
Az uniformis látogatása
6
6
Az egyik minisztérium irodalmi múzeumának gyűjtés alatt levő anyagához

Íme ezredes elvtárs másik verset írok a tőlem elkobzottak helyett.

Életem nem vidám.
Életem nem vidám!
Sok-sok éjszakám tanú rá;
s szállodám, szálloda-szobám:

éjszaka jönnek általában,
rámtörnek, mint a tüdővérzés
mely olykor-olykor fölragyog
a hűtőszekrény ajtajában.

Szuterén lakásaik mélyén
fáznak az alvó alkotmányok

valahol délen, Afrikában.

Nagyritkán hív meg valaki
pohár borra, vagy épp ebédre.
(Anyám szalonnát csomagolt a
házkutatási engedélybe;

így élek, élek, éldegélek.)
Számban a tüdővérzés vörös fésűjével.
Még mindig tűrhető erőben.

Tegnap a sírásó-tanoncok
csontokat hánytak ki a földből
a Házsongárdi temetőben,

kislányom bábuját siratja
amit a kútba engedett le:
átöltöznek a magyarnóták
letartóztató rendeletbe,

ki tudja, kik laknak a kútban!

Álmatlan lény az őrszem.
Igen, de nemcsak ennyi.
Ráförmed rokonaimra:
MÉRT ADTAK NEKEM ENNI.
És visszatoloncolgat
Váradról Vásárhelyről
és Lenin arról írt hogy

de ne beszéljünk erről,
dehogyis akarok én martirológiát előadni
itt a kolozsvári földalatti tanszéken
és éjszakai alkotmánytant sem
vagy hipotéziseket a forradalom tájszólásairól:
azt sem

legfönnebb költészettant
legfönnebb emlékezéstudományt.

*

Sisakvirág a csontokon,
virág az elveszett sisakban.
Az emlékezés lent lakik,
a szénbe ásott virradatban.

Szájában vörös fésűvel.

Fényképeimet magukhoz vette a verseimmel együtt:
ezredes, Ön országos hírű gyűjtő, tegye ezt is,
nem bánom, a többihez, ezredes.

Máshol úgysem lesz olvasható,
hacsak – ki tudja – nem közvetíti majd
egy távoli és elég sokat zavart,
nemritkán alig fogható
rádió
rádióadó

 

Publicisztika 3