A Kolozsvári testvéreknek
Lovamat eloltom.
Fölfénylik bennem a szívburokgyulladás.
Átfordul álmában a szappan,
zizeg a bor a virradatban.
Óriás kondér, tele fűvel.
A sárkányok kihaltak,
a Szent Györgyök kivesztek.
Rádszól benned a gyermek:
verjél meg, apa, verj meg!
Ha megnövök! én szárnyat
és karmokat növesztek
vásárra viszem majd a bőröm
én leszek a lóbőrrel házaló
én leszek Szent György és a sárkány
én leszek Szent György és a ló.
*
Gyermek, te, hallod,
vízigyermek.
Holnapi hasonmásaid
felnőnek benned, növekednek.
A kondérokban
megfő
a fű
s a sárkány
és az ágynemű
s terveiden mint lassuló
mint sok-sok lassított golyó
átjár a hó
a szú
a szó
némán
és ismeretlenül
válladra, vállaidra ül
a hasonmás
a csíz
a csúz
meglátogat a tenger is
és visszahív
és visszahúz.
Hallgat a csíz,
a csízió.
Megnősz és vízitúsz leszel,
vízi Szent György és víziló.
