A fényjelek az Antipódusoktól
a bolygót lassan körbe-körbe kússzák
eljutva ím e híres tartományba
hol vigadva de rettentő keservvel
a nótát mérges, vén cigányok húzzák:
ahol egy nemzet biztos kézzel
saját szívébe mártja tőrvasát
s gyűlöli önmagánál jobban:
gyanított ellenlábasát.
De most új ezred népe száll nyeregbe.
Az évezred egy boldog, hosszú ország
melyben a keskeny sors kiáradását
a csillagzatok meg-megsokszorozzák.
Rekedtes hangod hallom, pátosz!
vagy ki más mormogja az éjben:
„Békülj ki önmagaddal, nemzet,
vágj át az újabb ezredéven,
és lépj át könnyű sirálybőr-cipődbe
s a rejtett, absztrakt, távoli jövőből
a tényleges és végleges időbe
és lélegezz mint roppant mellkasok
lélek legyél s a lélek lázadása.
Mint az órákban, benned is föl-le jár
a homok titkos, lassú áradása."
Nemrég egy barátunk Csíkszeredában, Molnár Vilmosnak hívják, azt álmodta, hogy két reneszánsz megtámadta és üldözőbe vette.
