Megvilágító ének
Ha én lennék a lámpagyári munkás
a minőségek szorgos ellenőre
s te királylány egy tengerparti várban:
én szeretnélek ennek ellenére
s hogy arcod gyöngéd fényekben fürösszem
én minden lámpást meggyújtanék éjjel
s így nézném arcod rejtett, őrült, forró
és mondhatatlan, szótlan szenvedéllyel.
Cselekmény csak ennyi.
És a díszlet:
külváros és rozzant lámpagyár,
hol az éjben elvtárs suhan átal
s féllábakon sok-sok lámpa áll.
*
Kerékbe törve
táncol a törpe.
Róka-nagyapám
kinéz ablakán.
Vörhenyes szakáll.
Sas dalol a fán.
AZ ÉN AZ ÉN AZ ÉN
A HÁROMTESTŰ ÉN.
Egy vitorlás, egy gálya.
Feljő a lépcsőn végig
feljő a víznek árja
lábam nyalja a tenger
vizes és kék kutyája.
