Az oroszlán, ügyet sem vetve a ketrece előtt ácsorgó látogatóra, így mormogott magában:
Mikor nedves kabátban ott álltam a ház előtt, melyben téged áztatott az a rettenetes zivatar, ahogy közeledve felém, nyakam köré font két karoddal és végül meztelenül járkálva az idegen bútorok között, halkuló szívemen át hallom, az ütések közt, hogy arccal felém fordul bennem a zokogás, köveivel. Nem elég, nem elég! Örökre kellesz! Bőrig áztál, s én így suttogok, de ezt a repülőgép hajtóművének fúvókáin kiáramló csönd elnyomja: a hajad, a vállad, édes, szép asszony, épp a te hajad, éppen a te vállad! S a csak ujjbeggyel kitapogatott, puha szavak rajtad: szívem, jöjj, szívem, szívem! De milyen jó, hogy szempillád eltakarta előlünk a finom réseket a tükrön. Ki töltötte meg oltott mésszel a tükröt? Dehát olyan mindegy; hát kell-e nekünk, most már, tükör? Hajtsd rám a fejed. Kedvesem, hajtsd vállamra a fejed.
Mikor nedves kabáttal magamon ott álltam a ház előtt, melyben téged áztatott az a példátlan eső, ahogy közeledve felém a záporban, nyakam köré font két karoddal és végül anyaszült meztelenül járkálva az idegen bútorok között, halkuló szívemen át, az ütések közt, arccal.
A látogató ezt gondolta, miközben a nagy sárga állatot nézegette: Majd októberben! Október közepe felé belépek a badeni játékkaszinóba és végigmegyek a termeken a rulettasztalokig. Vajon milyen színűre festi át a sors azokat a roncsokat ott, életem végén? Októberben átmegyek a b.-i – badeni – kaszinó termein, egészen odáig, ahol a szerencse gyökérzet-szerű erővonalai olyan erősen lüktetnek a levegőben, hogy villódzásuk szinte látható, úgy, ahogyan a vasporral leszórt üveglapon jelenik meg a mágneses erőtér. Addig a szobáig, ahol a valószínűség egymásra torlódó fekete és vörös lemezei között lassan alászáll egy szám – mint jégzajláskor a jégtáblákat átégető halott, forró seregély – és megnyugszik lenn, az asztalon. Úgy csapódik ez a szám az asztallapra, mint fellazított nyelvtani szerkezetek közé vágott kő! Az asztalnál szétnézek, meghalok, búsulok, föltámadok, szalonkára lövöldözöm, benyitok egy ráolvasásba. Csúcsíves ablakok alatt, az imádság nagy belső hajóiban, egy oltáron ott a szám: ez az, ez az! Ugye, a ráolvasás lehozta a magasból a számot, lámcsak, lámcsak. Most hát, hogy ennyit nyertem, elég pénzünk lesz hozzá, kiváltani ezt a sárga fiút innen az állatkertből: kiváltjuk és átvisszük Marokkóba, ottani nyaralónkban nem zavarna senkit.
Aztán, mikor október közepe felé a látogató belépett a badeni kaszinó rulett-termébe, az egyik asztalnál zavar támadt, majd több krupié megragadta és kicipelte az oroszlán élettelen, nagy, sárga testét.