Mert minden, ami van, valahogy csírája annak, ami belőle lesz. IV. 36.
Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha lesz. VI. 37.
Marcus Aurelius Elmélkedései
Mihozzánk álruhában
hisz nagykabátja nincsen
eljár egy titkos vendég
és az a vendég Isten.
Arcmása úgy világít
mint víz alatti emlék:
képmásunk Istené volt,
Isten volt az a vendég.
*
Ránk néz a jövő, fölteszi
szemüvegét, a tényeket.
Levelet ír a múlt nekünk
s mint jelbeszédet, fényeket:
kutatja múlt idők vizét
s a jövőt is a képzelet.
Elküld a múlt a víz alól
hitlevélként egy éneket.
Ránk néz a jövő, fölteszi
szemüvegét, a tényeket.
*
Megsokszorozza arcát az Úr:
Képmásom, beszélj magyarul!
S a felhők és az ég alól
Isten magyar népmása szól.
Tiéd az ország, mond az Úr
és azt gondolja szótlanul:
Mindez övék és mindez ők.
A polgárháborúk s a nők
s a szentmisék s a szemfedők,
ők az Isten új ismerőse,
ők a Holnap
s a Holnap hőse;
mindez övé, a nemzeté,
mindez övé és mindez ő,
egy rendező; s a rendező-
pályaudvarra érkező
mozdony s a mozdony-
vezető
és folytatódó sorsa ő
minden lányában és fiában
és a 6:3 Angliában –
rikkancs rikolt a Délinél,
Magyar Nemzet és Daily Mail;
egymást váltják az ezredek,
lyukas zászlókat fúj a szél;
mindez övék és mindez ők,
a felhők és a felkelők
és a kopár szik sarja ők.
Virrasztok én és őrzöm őket
míg tízezer év eltelik
hisz énnekem ez annyi csak
mint hajnaltájtól reggelig.
