FőoldalTŐLEMVersekEgy közös ház építése

Egy közös ház építése

Vándor idő balladája. Krónika 89-90.
67-68
Avagy csontváz a szekrényben

Mottók: a) Csak tiszta forrásból
b) Tiszta múlttal a tiszta jövőért
c) Mélységes mély a tiszta forrás,
vagy tán feneketlen

Helyszín: vendégfogadó a Vöröstoronyi szoros közelében

– Adjonisten, sógor testvér.
– Adj'isten. Honnan és merre, testvér?
– Erdélyországból jövök.
– És hova-merre, sógor?
– Arra le délnek.
– Aztán az asszony?
– Hát a tied, testvér?
– Emlékszel, sógor?
– Itt, ebben a fogadóban, testvér. Hány éve is?
– Az volt ám az esküvő, pajtás.
– Mikor elvetted a húgom, sógor.
– Te meg az enyémet, sógor.
– És te most merre, bátyám?
– Erre északnak, öcsém.
– Aztán a húgomnak hogy megy sora, sógor?
– Neked meg hogy megy sorod, mester uram?
– Nagy-nagy házat kéne építeni, mester uram.
– Nagy közös házat, testvér.
– Strasbourgban, testvér.
– Jó lesz-e, sógor?
– Jó lesz, sógor. Egészségedre.
– Hej, ha mi összefognánk, sógor. Egészségünkre!
– Akkor csapj ide a tenyerembe, testvér.
– Itt a tenyerem. Megyünk Strasbourgba, testvér.
– Aztán az asszony, sógor? Hozod-e őt is?
– Hát te hozod-e, sógor?
– Tudod-e, sógor, hogy nálam jobb mester nincsen e földön?
– Meg nálam sincs, mester sógor...
– Ha látnád, sógor, mekkora várat építettem Déván!
– S én mekkora kolostort itt lent a másik folyónál!
– Mi ketten aztán tudunk építeni, igaz-e, pajtás.
– Strasbourgban találkozunk, Kelemen.
– Ott leszek, Manole.
– Sikerülni fog, sógor. Egészségedre.
– Hej, ha mi összefogunk, testvér.
– Aztán hozd az asszonyt is.
– Hát persze, Manole.
– Jól el lesznek majd egymással ott Strasbourgban.
– Már úgyis rég nem találkoztak.
– Sikerülni fog, Kelemen.
– Csodákra leszünk képesek együtt, Manole.

 

Dokumentum 2