FőoldalTŐLEMVersekLó a világító udvaron

Ló a világító udvaron

111 vers Kolozsvárról
144-145
4
A sirálybőr cipő
86
38
A vendégszerető
174
102
Az uniformis látogatása
92
56

A Kolozsvári testvéreknek

 

Lovamat eloltom.
Fölfénylik bennem a szívburokgyulladás.

Átfordul álmában a szappan,
zizeg a bor a virradatban.
Óriás kondér, tele fűvel.

A sárkányok kihaltak,
a Szent Györgyök kivesztek.

Rádszól benned a gyermek:
verjél meg, apa, verj meg!

Ha megnövök! én szárnyat
és karmokat növesztek

vásárra viszem majd a bőröm
én leszek a lóbőrrel házaló

én leszek Szent György és a sárkány
én leszek Szent György és a ló.

*

Gyermek, te, hallod,
vízigyermek.
Holnapi hasonmásaid
felnőnek benned, növekednek.
A kondérokban
megfő
a fű
s a sárkány
és az ágynemű
s terveiden mint lassuló
mint sok-sok lassított golyó
átjár a hó
a szú
a szó
némán
és ismeretlenül
válladra, vállaidra ül
a hasonmás
a csíz
a csúz
meglátogat a tenger is
és visszahív
és visszahúz.

Hallgat a csíz,
a csízió.
Megnősz és vízitúsz leszel,
vízi Szent György és víziló.

 

Politikai 3