Mint mikor fejednek repül
utcán egy sas s te legfelül
tollakat érzel suhogást
integetést simogatást
puha szárnyakat s ez alatt
kinyílik arcod és alul
érzed a csípést-karmolást
s hogy belső arcod szétszakad
mint szerteszaggatott palást
és az ütés továbbrepül
benned – tó-gyűrűk – s legbelül
hol legbelső arcod tükre ül
úgy érzed telibetalál
a céldobást játszó halál
: ilyenkor úgy érzed magad
mint szekrény amelyben a polc
a poharas polc leszakad
Felocsúdsz a törött örömből és
vigyázva nézel szét magad körül
hallják-e benned a csörömpölést
