Megfájult a polipkölyök
két vagy három lába,
el is vitték azonnal a
polip-klinikára.
Íme itt a váróterem:
benne kilenc igaz kagyló
éppen igazgyöngyöt terem.
Lámcsak, hopp,
egy macskacápa!
szent ég, milyen primitív:
krimit olvas, krimit ír!
Amott meg a tintahal
épp egy vízi taligával
érkezik meg, teli kővel
és a kövön ülő, beteg
Fűrészfogú Enikővel
de egy gyermek-alligátor
megijed a taligától
s körbeszalad kereken
s közben így nyifeg-nyafog:
nekem mért nincs kerekem?
Ott egy buta haris ordít,
folyton azt kiáltja:
fáj a piros félcipője,
fáj a harisnyája!
Rák professzor ollójával
föl és alá csattog:
no gyerekek,
ha jók lesztek,
előbb egy kis
altatószert kaptok,
azután a fájós lábat
bekötözzük szépen,
és amire fölébredtek,
meggyógyul egészen.
ÚGY IS LETT!!
Minden láb meggyógyul egyszer –
haza már a saját lábán
jutott el a kicsi polip,
Kalmárházi Lábán,
sütött a nap, s a parton krokodilanyák
szoptatták békésen kicsinyeiket.
