William Least Heat Moon költőnek*
Az indiánok nem hagynak cserben minket.
Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket.
Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál
– dehát nem tudták, mi lesz Segesvárnál –
biztosan eljöttek volna ők is,
egyesek tudták volna, hogy jönnek ők is:
Bem apó, jönnek az indiánok, mondták volna,
egy reggel Bem apónak ezt mondták volna:
a Bering szoroson át
a Bering szoroson át
indián lovascsapat érkezik,
áttör egész Szibérián,
átvágja idáig magát
segítségünkre jő –
az őrnagy urak így beszéltek volna,
csákójukat a magasba dobálták volna.
Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen.
Gettó, bantusztán, rezervátum jól fogna sokszor, egyik sincsen.
Összeverődik a törzs a cukrászdában,
sokáig ácsorgunk a cukrászdában.
Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánert.
Így szólunk s magunkban azt gondoljuk
de magunkban igazán azt gondoljuk:
egy napon néhány indián
a Bering szoroson át
akármilyen szoroson át
segítségünkre jön majd
segítségünkre jő majd,
átvágja hozzánk magát.
Az indiánok nem hagynak cserben senkit.
Az indiánok nem hagynak cserben minket.
* Könnyebb megérteni az ajánlást, s magát a verset, ha tudjuk, hogy a Budapesten tartott Kulturális Fórum 1985. november 15-i ülésén William Least Heat Moon indián származású író, az amerikai küldöttség tagja, részletes felszólalásban ismertette Szőcs Géza helyzetét. Elmondta, hogy értesült róla: Szőcs Gézát háziőrizetben tartják és a lakásra felvigyázó rendőrnek utasítása van rá, hogy ha a költő leül az írógéphez, tépje ki a papírt a gépből. Moon felszólította a román kormányt, hogy a költőket tekintse nemzeti kincsnek, a jelenlevő küldötteket pedig arra kérte: a hallgatásra ítélt írók nevét tegyék ismertté mindenhol, ahol megfordulnak a világban.
A következő ülésen Moon ironikus hangon válaszolt Hajdu Győző romániai delegátus felszólalására, aki Szőcs Géza „barátjának" nevezte magát és arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy az erdélyi magyarság jogegyenlőségnek örvend Romániában.
A Kulturális Fórumon elhangzottakról Szőcs Gézát olyan barátai tájékoztatták, akik a rádióból követhették nyomon az eseményeket: ezért utal a vers címe a rádióra.
