Janicsár vagyok. Erdélyben születtem, a
Republicii utcában.
Anyám leánykori neve Mária.
Négyéves voltam, mikor elraboltak.
Drinápolyban vásárolt meg egy aga.
Tőle egy béghez, majd egy pasa kíséretébe kerültem.
Sztambulban élek.
Értek a durvázáshoz: tudok kardot
forgatni, lovagolni, gyújtogatni, csecsszopót lándzsával átdöfni,
asszonyállaton erőszakot tenni.
Foglalkozásom: janicsár.
Vallásom, nemzetiségem: janicsár.
Ej, haj, jatagánom.
Néha ellátogatok szülővárosomba, a messzi Erdélybe. Ilyenkor
kardélre hányom apámat, öcsémet, nagybátyámat:
aki éppen elérhető a családból.
Rokonaim hadonásznak,
a nők sivalkodnak, verik a rikácsot
de én nem puházok
anyámon húgomon – szeretek janicsárnak lenni – erőszakot teszek
aztán elhajtom őket a rabszolgapiacra Drinápolyba
miután újra meg újra felgyújtom
szülőházam és szülővárosom.
