– Betakarták.
– Megitatták.
– Táncikáltak.
– Fenyegették.
– Kinevették.
– Kenegették.
– Tündérhajjal...
– Tündérhájjal...
– S tollruhájuk?
– Levetették...
Akit a villők elrejtettek:
el is felejtik azt a kémek.
Futkosnak, fejüket verik a falba:
kit is kell megölnünk...
hova lett...
valaki betakarta...
Akit a villők elrejtettek:
nem lel már reá az anyja.
Elfelejtik őt a kémek.
*
Altattuk egymást normann altatókkal.
»Arra vágyik ifjú szívem,
fenn messze távoli tájra.
Arra mennék, jaj nem lehet,
arra madár sose szállna.«
Altatódalok, altatók.
Most itt ülök és hallgatok.
Nárciszt virágzó éjszakák
és kertre nyíló ablakok.
Kikötők, csapszék, gyilkosok,
és ügynökök és angyalok.
Kikötő. Alga csak,
alga. Várlak,
görögtűzzel és törökmézzel,
előhívlak a sós vizekből,
és kinagyítlak és retusállak.
