Ott Krétán, hol olyan for-
ró a
ahol olyan
MILYEN KALAPOK-
BAN HINTÁZTÁL HAJDAN?
ahol oly forró a
bőr és a
vér –
csak a féltékenység.
Arc a sö-
tétben.
Téged néz folyton.
És krétafe-
hér.
Én nézlek téged a vízből.
Gyöngyhalász, szigony és
tintaha-
lak.
Egykori hintáid. Hova, merre.
Hintaló, szoknya. Hintakalap.
Kisétál,
rozsdás kést talál a parton,
„ez nem az enyém", forgatja, nézi.
Egy játék holtteste a homokban, kés,
gyöngyszemek, fogsor,
a tenger mélyén ordít a megsebzett tintahal,
egykori kalapodban.
A kés csupa vér, és a gyöngy csupa tinta.
Nem tud aludni, hangokat hall,
virraszt a halász és megbolondul.
Kését keresi, bort iszik,
borába foncsort öntöget
és vadrózsákat szór bele
s tintában ázó gyöngyöket.