– második fejezet –
Lenn a kertben
Napgyökér Lélegzete járkál vargabetűkkel:
a kertben lerogyva szanaszét
mint átázott rongycsomók hevernek
megmérgeződő tehenei
Tuba Ferkónak Apollinaire-nek
Kórus: Rézben gazdag földeken gyömbér ánizs mák terem
és a sárga tömegek fölött nyíló gyökerek
fölszívják a réz szagát réz a szárba fölsajog
Béleli a szárakat rézpor zöldes pelyhe-selyme
száz növényben hóesés: hull le sejtjén hull le rostján
ezer só-szem sír a kert csillaghúsú petrezselyme
csörgő gyökér zöld porok ernyőház alatt leostyán.
Most csend van az utcákon. Olyan széles utak. Sehova
sem vivő utak, némelyik önmagába
tér vissza. Szerte az utakon
szanaszét dobált
üres páncélok, dárdák, mellvasak, alabárdok, aladárdák, kelevézek.
Pajzsok. Kicsi, piros és fehér virágok. Mélyen a föld alatt kürtök,
amelyekbe csak a vakondok ha fúj, erősen pislogva kobalt szemével. A
kürt hangjára felébrednek a mormoták: távoli termekből kalapálás
zaja szivárog, mint ezüstérc-réteg a földben. A mormoták akkor újabb
ezer évre visszaalusznak. Még nem jött el az ő idejük, nyugtatják maguk.
Az éntudat töprengve lépked
fekete kőről kőre, járkál
belső, világos napmocsárban.
Süppedő, sárga táj, napingovány
és sírdogáló óriásdöblecek.
Ott 10 000 inda-ujjbegy acélszoknyát fon át
meg át S mocsármélyi tündér lilás vadáfonyát
– saját magát –
sárgaszedret
ribizlit ád
vadáfonyát.
– első fejezet –
Mint óriás halfarok a város fölött, csapkodó intés integetés
madárszőnyeg forr fönn, suhog, míg lenn a fegyverteremben
Salvador Apó sürög, térülget, fordul, feni alabárdját, köszörüli kelevézét
hunyorog bizakodva és mondja: segíteni fog engem a kedves –
úgy ám.
A katonák a rímringyókkal mulatoznak. Dári, dorbéz, dőzs. Org.
Aztán bújócskát játszanak a kedvessel: bekötik a szemét, ő a hunyó.
Maszlag. Datura stramonium. Solanaceae. (Nép. bikásfű, csudafa disznócska, dögfű, fehér beléndek, pocafű, putyóka, redőszirom.) Megművelt talajon terem. Hatóanyaga: 0,15–0,30%-ig tartalmaz hyoscyamint és kevés scopolamint. Ezen növény bódító szagú és igen erősen kábító mérges dudva, mely eredetileg Kelet-Indiából származik, de jelenleg a legtöbb vidéken el van terjedve.
Salvador Apó ekkor ecsetet fog, és megfesti „A polgárháború
előérzeté”-t. Utána géppisztolyt vesz magához, sisakot köt,
és a La Moneda Elnöki Palotába megy. Eközben, szemtanúk
szerint, ezt gondolja magában: Jog, hogyha van, az én
jogom. Enyém itt minden hatalom.
Fölveszem
kardom, sisakom – Gyönyörűm, te
segíts engem!
Füst Milán: Hát mondd, ilyen az eszme?
A La Moneda Elnöki Palotában elvörösödnek a tükrök, és
égnek fordulnak az ablakok szemei: S mint a felgyújtott
egyensúlytalanság,
ropogó kövekként a Hely örök szekrényébe hullnak
a becsukódó arcok. A kéményből füstkar emelkedik,
majd visszahull. Aztán sistergő, rekedt hang a kürtőkben:
....... lehanyatlik .... de .... kézből kézb .........
.... tovább ............... vigyáz az én alabárdom!
.... kisápadok ....... lesz ..... belőle ..... alabástrom
........ ha én .................. elenyészem
tovább ........ az én .............. kelevézem!
Nadragulya vagy Mandragóra. Atropa belladonna, Solanaceae. (Nép. álomhozó fű, bolondbingó, bolondfű, nagydragula, nagyfűbingó, ördögszőlő.) Irtásokon gyakori. Linné Atroposról, a párkák egyikéről nevezte el. Clotho tartja a guzsalyt, Lachesis ereszti az emberi életek fonalait, Atropos pedig ollóval elvágja. – A másik neve, belladonna, onnan származik, hogy a XVI. sz. olasz hölgyei a nedvet szépítőszerül, a pupilla kitágítására használták. Hatóanyaga: atropin, hyocyamin, scopolamin. Felhasználása. A növény minden része igen erős hatású. A központi idegrendszerre és az agyra fejt ki erős hatást. A nedv a szemet csillogóvá, naggyá, ugyanakkor vaksivá leszi. – Egyike a legmérgesebb kábító növényeknek, és a cseresznyéhez hasonló bogyói által már sok tapasztalatlant elcsábított azok élvezésére.
A katonák ekkor kézen fogják a kedvest, és azt mondják:
No, szerelmem, gyere menjünk a mezőkre,
illatoznak künn a mandragórák.
1973 október
