1.
Weöres Sándor:
Lányok ó, ti könnyű röptű vércsék,
mindig készek véletlen kalandra:
most, hogy rám gyűrődik a sötétség,
lányok, lányok, mért hagytok magamra?
Amíg győztem víg szapora szókkal,
dédelgetve csókoltatok engem -
dadogót ki dédelgetne csókkal,
mikor a pokolba kell lemennem?
2.
Carbonaro, Weöres után:
Weöres:
Lányok, ó ti könnyű röptű vércsék,
lányok ó, ti mért hagytok magamra?
Carbonaro:
...Mert a férfi magányos teremtmény
És a szíve izzó magma-kamra.
3.
Vajda János változata:
Hej, leányzó, miért hagysz magamra,
Ó te könnyű, könnyű röptű vércse.
Átrepültél rajtam, nem vigyázva,
Szívemet a szárnyad föl ne sértse
4.
Kosztolányi hangja?
De profundis
A gyehenna tükröt tart magának,
arcát nézi fönt a felleg-égben:
ez vajon a saját arca volna
ott abban az azúrszínű kékben?
vagy az égbolt keresi az arcát
lent a Vezúv füstös kráterében?
5.
Csáth Géza is hozzászólt:
Itt egy kráter, éppen innen írok,
forró láva fortyog itt alattam.
Azúr égben tükröződő poklok,
attól félek, végleg itt maradtam.
Lányok húznak át az őszi égen,
lent beszélek én itt egymagamban,
azúr, vezúr, brekeke, róka, éden...
Tudom már, hogy ittfeledtek engem.
Beszélek, csak mondok itt a mélyben.
Itt maradtam, lányok, egysze-
mélyben.
6.
Kosztolányi:
Fönn az égen könnyű vércsék úsznak
búcsút intve lenn a vén Vezúvnak.
7.
Csáth:
Homlokomon patak fut keresztül,
az is lehet, csak egy szimpla vércsík.
8.
Kosztolányi: Lángol a sky-padlásom.
9.
Pilinszky:
A Vezúv kráterében
pokoltűz, kráter-éden.
______________________________
(A poémának itt vége. Távolodóban még, elmosódva)
Azonosítatlan hangok:
- De jó is volt,
míg fájt a
lábam,
vagy bármi fájt
úgy álta-
lában.
Azért volt jó
mert volt mi fájjon...
most nem vagyok
és mégis fájok.
- Nem lenni rossz.
- Még rosszabb lenni,
még akkor is
ha nem fáj semmi
- De legrosszabb
nem lenni s fájni.
Minden jobb ennél,
jobb ennél bármi.
