Balogh F. András – Szőcs Gézának
2010. ősz
Kedves Szőcs Géza,
kéréssel fordulok Önhöz: a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen dolgozó néhány kollégámmal együtt elkezdtük a Gyimesi Éva 65. születésnapjára készülő kötetet szerkesztését. Éva tavaly visszavonult az oktatástól, óráit leadta, már csak ír, ezért volt tanítványai az életpálya e meghatározó pontján ünnepi kiadvánnyal kívánják őt köszönteni.
Felkérném Önt, hogy verssel, esszével, tanulmánnyal – amihez ideje és energiája van – járuljon hozzá e kötethez. Nem kell emlékeztetnem Önt arra, hogy Önök ketten voltak a '80-as évek emblematikus ellenállói a rosszemlékű diktatúrában, akik mertek valamit tenni a hatalom ellen. Ebből avagy más témakörből meríthet a kötet számára.
Tisztelettel
Balogh F. András
Szőcs Géza – Balogh F. Andrásnak
2011. tavasz
Máig szövegezgettem magamban azt a néhány mondatot – méltó és illő mondatot – Éva számára. Ám az élet most (is) megtagadta a papírra vetésükhöz szükséges időt és nyugalmat, mégsem tartanám helyesnek, ha a kötetben nem tanúsíthatnám legalább e néhány sebtében odavetett sorban a tényt, hogy a nyolcvanas évek első felében nem akadt Kolozsváron Gyimesi Évánál jellemesebb, következetesebb, morálisabb, tartásosabb értelmiségi ember. Szekus-dossziéim tanulmányozása közben újra meg újra megérintett ennek az imponáló jellemnek a kisugárzása, a lakásán lehallgatott beszélgetések vagy a kihallgatásain mondottak alapján megmutatkozott, illetve ezen dokumentumok alapján felidéződött bennem, hogy ki is volt valójában Gyimesi Éva. Sokat köszönhettünk neki akkoriban szolidaritásban, reményben, szeretetben.
Remélem, hogy még nem késő e szavakat írnom. Sokan tanultunk Évától.
Helsinkiben, 2011. március elsején
Szőcs Géza
Balogh F. András – Szőcs Gézának és más szerzőknek
2011. koranyár
Tisztelt/kedves Szerzők,
mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy ünnepi kötetnek szánt kiadványunk búcsúkötetként fog megjelenni. A címlapon, előszóban, illetve egy a temetésen elhangzott búcsúbeszédnek a kötetbe való felvételével igyekeztünk megoldani a szükséges változtatásokat ahhoz a „mesterpéldányhoz" képest, amelyet Gyimesi Évának 2010 karácsonyán átnyújtottunk.
Mostanra elkészült a kiadvány első levonata. Kérjük a szerzőket a javítások elvégzésére.
Tisztelettel
Balogh F. András
Szőcs Géza – Balogh F. Andrásnak
2011. július
Kedves András,
messze földön és technikailag primitív körülmények közt vagyok. Csak most jutottam nethez. Ha a könyv nincs még nyomdában, feltétlenül kérném a cím megváltoztatását. Szövegem ugyanis egyértelműen nem Évához, hanem Éváról és hozzád mint szerkesztőhöz szól. Ez lényeges, sőt kardinális különbség – ha neki írok, egészen más lett volna. És nagyon fontos a dátuma: nagyon nem mindegy, hogy a végkifejlet előtt vagy után született ez a pár sor.
Ha volna még idő vagy lehetőség rá, javasolnám egész levelezésünk reprodukálását a felkéréstől akár a jelen sorokig bezárólag.
Barátsággal
Szőcs Géza
Balogh F. András – Szőcs Gézának
2011. július vége
Kedves Géza,
megtörtént,
András
Szőcs Géza – Balogh F. Andrásnak
2011. augusztus eleje
Kedves András,
ezt így megfelelőnek gondolom – azzal, hogy esetleg a levelek elküldésének precíz időpontját, nap, akár perc is, érdemes volna rögzíteni. Magában a fő textusban, ahol a szekus-dossziékról beszélek, stilárisan helyesebb volna úgy fogalmazni (nyilván sebtében írtam), hogy e dokumentumok alapján is megmutatkozik mindaz stb. De ne változtassunk, a leírt szó szent. Inkább kerüljenek be ezek a korrigáló sorok is – én meg ámulok az utolsó mondatomon, amit tökéletesen el is felejtettem közben: vajon miért írtam, hogy remélem, még nem késő? Egyéb magyarázatok mellett ma már aligha zárható ki az a hallucinatív feltevés, hogy valamiféle megérzés íratta ezt velem – ha meg így igaz, ez a felelősségünket növeli, legalábbis az enyémet: a négy évvel ezelőtti Dsida-konferencia óta nem találkoztam Vele, nem hívtam, nem kerestem. Reméltem, soraim jólesnek majd neki, ha majd olvassa őket magában a kötetben.
Barátsággal
Szőcs Géza
