Prológus
Mi ez itt? Ez a fénylő és szaggatott,
ez a foszforeszkáló és megfoghatatlan?
Elhoztam ezt a lüktetőt és fényeset,
ezt a szaggatottat és érthetetlent,
e jelekben itt elhoztam neked
a végtelent
s a végemérhetetlent.
I.
Egy Földközi-tengeri kikötőben, nyári délután. Az utasok már behajóztak a luxushajóra. A Karmester későn érkezik, a hajóra igyekszik.
HALÁSZ
Csak tessék, csak tessék! Íme,
nézze, ebbe a ládába zárva
alszik élete nagy-nagy álma!
Hé, uram, Monsieur, uram!
UTASOK
Ott megy! Tényleg! Ő az!
A Karmester! Micsoda figura!
Nagy zenész! Híres ember! Ott jön!
Velünk utazik!
HALÁSZ
Csak tessék, csak tessék! Íme,
nézze, ebbe a ládába zárva
alszik élete nagy-nagy álma!
Hé, uram, Monsieur, uram!
Hé, mester, hé, karnagyúr!
ÚJSÁGÍRÓ
Maestro, egy rövid interjút!
KARMESTER
Indul a hajó! Hagyjanak!
HALÁSZ
Megálljon! Várjon kérem!
Legalább nézze meg!
KARMESTER
Mit?
HALÁSZ
Mit, mit? Az el nem mondhatót...
Vagyishát... ha nem akarja...
KARMESTER
Na, mi az ott, na mondja gyorsan!
HALÁSZ
E ládában egy nagy titok van.
KARMESTER
Sok titkot láttam életemben; volt úgy,
hogy hallgattam mélyen, s volt
amelyikről énekeltem.
HALÁSZ
Hát akkor mostan ide nézzen!
(Fölnyitja a ládát, benne egy alvó szirén.)
KARMESTER
És ez valódi?
HALÁSZ
Most éppen alszik, persze, hogy valódi.
KARMESTER
És, és... vajon tud-e énekelni?
HALÁSZ
Mint minden szirén, hogyne tudna.
KARMESTER
És az ára... hogy az ára?
HALÁSZ
Ötven pénz a szirén ára.
KARMESTER
Hogyhogy ötven, mit nem hallok!
Ez nem is igazi szirén, hanem sellő!
HALÁSZ
Ez az általános műveletlenség miatt van. Mester,
Manapság a sellőkről azt hiszik, hogy szirének.
S a sellők meg mit tehettek egyebet
Megtanultak énekelni.
KARMESTER
Elég, elég! Rohanok, ide vele!
(Megszólal a hajókürt. A Karmester bőröndöstül, ládástul fölrohan a hajóra. Néhány pillanat múlva a hajó elindul.)
II.
Éjszaka. A Karmester kabinja.
KARMESTER
Kérem, kezdje! Kérem, énekeljen nekem!
Hát énekeljen végre!...
Hallod-e, énekelj!... Halljuk, rajta!
Énekelj! Mért nem énekel?
Hisz ez néma, Úristen, néma vagy, néma.
Egy néma szirént sóztak rám annyi pénzért,
nem maradt egy fillérem se.
Énekelj! Kérlek! Énekelj!
Könyörgök!
Ezt... ezt... tudod-e?
„Voi che sapete, che cosa e amor..."
Vagy ezt, vagy ezt:
„Ma quando vien lo sgelo
Il primo sole mio..."
Hallod? Mimi... ezt tudnod kell; ő is szirén...
Vagy... „Undine: Dann bleibe bei uns wohnen was all
mein Leben ist..."
Nem, ez nem lehet! Kérem,
kérem! Van önnek lelke?
(Időmúlás.)
III.
Másnap. Esti parti a fedélzeten.
EGY HÖLGY
Mondhatom...
MÁSIK HÖLGY
Jaj, de szép...
HARMADIK HÖLGY
Az élet álom...
KÉT HÖLGY
Igen ám, de a kórház...
MÁSIK KÉT HÖLGY
Hát az biztos!
KÉT ÚR
Nem embernek való...
EGY HÖLGY
Mester, egy autogramot...
EGY ÚR
Egy koktélt!
PINCÉR
Uram...
EGY HÖLGY
Caro, Maestro!
MÁSIK HÖLGY
Mester, ha nem titok, hová utazik most?
KARMESTER
Hová? Haza, Kolozsvárra.
HARMADIK HÖLGY
Hová?
KARMESTER
El, Transzilvániába... hiába, mindhiába...
HÖLGYEK
Ah, be furcsa, mint a mesében,
egy távoli ismeretlen ország...
Meséljen!
EGY ÚR
Lehetetlen, nincs ilyen ország...
HÖLGYEK
Ah, be szép ez, micsoda
nagyszerű ember,
egy nagyszerű művész!
EGY ÚR
Nem találom, nincs rajta a térképemen!
HÖLGYEK
Ilyen ország nincs, csak a képzelet szeszélye:
nem létezik!
EGY HÖLGY
Kicsoda ön, titokzatos ember?
KARMESTER
(gúnyosan) Je suis transylvain,
mais ca c'est tout en vain...
KÉT HÖLGY
Ó, Kapitány úr, mi újság Ithakában?
KAPITÁNY
Remélem jól érzik magukat körünkben!
UTASOK
Hát hogyne!
(A mulatság folytatódik.)
IV.
A Karmester kabinja. Éjszaka.
KARMESTER
Kérsz valamit enni? Hoztam... hoztam egy kis kaviárt;
kaviár!... vagy inni kérsz?... hagyjalak?
vagy meséljek régi magamról?
Emlékszem, volt egy fenyő az udvarunkon.
Tudod-e mi az a fenyő?
Mondd, hogy hívnak? Úristen, egy szirén reménytelenül rosszul főzhet...
Nosza rajta, kérdezd meg, hogy vagyok!
Ó, micsoda tévedés...egy szirén!
Mondd csak, táncolni tudsz-e?...
Ezt figyeld!
(Groteszk táncba kezd.)
Házam nincsen, tudjátok.
Őrizgetlek ellenben
Idebent a mellemben.
Lányok is,
Lágy lián is.
Létembe fonott szálak és feloldó hiány is.
Énértem és ellenem
Erdő mélyén lámpa ég.
Folt világít mellemen.
Vége. Jó éjszakát.
(A Karmester lassan elalszik. A szirén megmozdul és megszólal.)
SZIRÉN
Toi, tu es la mer, l'amour,
avagy a tenger széle
te vagy a tengerparti szél
s a vízalatti kőfalak
között egy utcaféle...
az ujj
a szó
a víz
a kéz
elfelejt
s újra fölidéz
így élsz, és gyakran rád van írva:
tu es la mer
l'amour
KARMESTER
(Eddig alvást színlelt. Most indulatosan:)
Még, még!
Még!
(Időmúlás.)
V.
Újra fedélzeti parti. Tánc, gyertyafényes hangulat.
UTASOK
Habanera
Ha bálnánk volnánk, delfinek
nem tudná soha senki meg,
hogy hol kószálunk kedvesem
szabadon, sósan, nedvesen
Rejtegetnének mélyvizek
El nem árulnánk senkinek,
merre kísérjük egymást ketten,
szerelmes, lázas delfinek.
Éjszakákban és tengerekben...
EGY HÖLGY
Nézd, de vicces!
EGY ÚR
Hűha!
KÉT HÖLGY
Nem hiszem!
EGY ÚR
Tényleg!
EGY HÖLGY
Ne nézz oda!
MÁSIK ÚR
Nem látom!
EGY HÖLGY
Jaj, de aranyos!
HARMADIK ÚR
Szégyen!
KÉT HÖLGY
Ez aztán a meglepetés!
HARMADIK HÖLGY
Ki hitte volna!
NEGYEDIK HÖLGY
Mit kell nézni?
KAPITÁNY
Figyelj csak!
MATRÓZ
Igen?
KAPITÁNY
Láttad?
MATRÓZ
Láttam!
ÖTÖDIK HÖLGY
Mi történt?
HARMADIK ÚR
Mi az?
HÖLGYEK, KAPITÁNY
A kaviár!
KAPITÁNY
Lopkodja a kaviárt!
KÉT HÖLGY
Kicsoda?
KÉT ÚR
Hát ő, a karmester!
MÁSIK KÉT HÖLGY
Az lehetetlen!
(Nevetnek.)
KAPITÁNY
Pincér, hiányzik-e valami?
PINCÉR
Igen, most látom.
(Utasok nevetnek.)
Három adag kaviár.
KAPITÁNY
Maestro!
(Általános nevetés, a Karmester megszégyenülten elrohan.)
(Időmúlás.)
VI.
A Karmester kabinja. Éjszaka.
KARMESTER
Hoztam egy tükröt, meg fésűt...
Ugye örülsz? Jó éjszakát.
(Lassan elalszik, vagy alvást színlel.)
SZIRÉN
Toi, tu es la mer, l'amour,
avagy a tenger széle
te vagy a tengerparti szél
s a vízalatti kőfalak
között egy utcaféle...
... tündöklő és világos város
melyben kalapok és hintók
és korallok és rozmaringok
ahol a tengeri csillag is az éjben
terád vár odalenn a mélyben
hol rálelsz arra, ki terád vár
a vízalatt virágzó fáknál...
az ujj
a szó
a víz
a kéz
elfelejt
s újra fölidéz
így élsz, és gyakran rád van írva:
tu es la mer
l'amour
KARMESTER
(eufóriában) Végre, végre, csoda történt, Isteni csoda!
Ó végre, szirénem, megértem ezt is, drága lélek...
A zöldes tengervízből leány és napkorong kél
Ujjam begyében újra, s újra ébredsz
újra meg újra megidéz az emlékezés és a kéz
Ujjaimban lüktetés, visszatérő arcod az
Fölvirrad és alkonyul
Mon amour de mon amour
Elfelejt és újra fölidéz
az ujj, a szó, a víz, a kéz
Te ne figyelj, ne törődj senkivel
a tengernek nincs ruhája,
meztelen alszik el.
(Időmúlás.)
VII.
Fedélzet. Éjszaka.
EGY HÖLGY
Quoi? Quoi? Que-ce qui ce passe?
EGY ÚR
What?
HÖLGYEK
Micsoda lárma!
KÉT ÚR
Micsoda zaj!
EGYÜTT
Borzasztó!
KÉT HÖLGY
Quoi? Quoi? Quoi?
KÉT ÚR
What's happen?
KÉT HÖLGY
Quoi? Quoi?
TÖBBI HÖLGY
Micsoda lárma!
HARMADIK ÚR
Onnan hallik!
HÖLGYEK
Rémes!
KÉT ÚR
Valaki gajdol!
KÉT HÖLGY
Borzasztó!
HARMADIK HÖLGY
Ez a karnagy!
NEGYEDIK HÖLGY
Meg a nő!
EGY ÚR
Rémes!
ÖTÖDIK HÖLGY
Állítólag egy szirént tart a kabinban.
EGY ÚR
Egy szirént?
HARMADIK HÖLGY
Mi az?
MÁSODIK HÖLGY
Valami állatféle...
ÖTÖDIK HÖLGY
Jé!
HARMADIK ÚR
De minek áriázik?
NEGYEDIK HÖLGY
Nőügy!
KÉT HÖLGY
Mindig ez a vége!
MÁSODIK ÚR
Borzalmas aberráció!
HÖLGYEK
Tiltsák meg nekik!
EGYÜTT
Tiltsák meg!
KÉT ÚR
Hagyják rögtön abba!
KÉT HÖLGY
Rögtön!
URAK
Abbahagyni!
KÉT MÁSIK HÖLGY
Ezt a borzalmat!
KÉT TOVÁBBI HÖLGY
Micsoda förtelmes nóta!
HÖLGYEK, KÉT ÚR
Fölkavar!
KÉT MÁSIK ÚR
Nem értem!
KÉT HÖLGY
Hol a hatóság?
EGYÜTT
A kapitány?!
Szirén-ének! Nem kell!
Elég, elég, elég!
Dobják a tengerbe!
(Időmúlás. A karmester kabinja.)
KARMESTER
(Mintha álomban, emlékezik.)
Kamaszok... ott... akkor... régen...
És nem tudtam átvágni a
valószínűtlenül hosszú
és vékony nyakat...
Lassan húztam a kést...
Vártam a csodás, vérszínű hangokat –
a hattyúdalt.
De csak a fenyők zúgása szólt fejem felett.
A parton várják a hattyú énekét, a hattyúdalt.
Tátogtam némán.
Próbálgattam a hangokat.
Aztán csendesen énekelni kezdtem...
(A karmester artikulátlan torokhangon elnyújtott dallamba kezd. Az éjszaka hátralevő része; olykor foszlányokban felhangzik a szirén-hang.)
VIII.
Hajnal. A fedélzeten.
URAK
Kapitány úr, türelmünk véget ért!
HÖLGYEK
Ez így nem mehet tovább!
KAPITÁNY
Hölgyeim, uraim, egyetértek!
UTASOK
Intézkedjék!
KAPITÁNY
Most rögtön!
(Az utasok, élükön a Kapitánnyal elszántan a Karmester kabinja felé indulnak. Dörömbölnek.)
KARMESTER
(riadtan) Mi az? Mit jelentsen ez? Éjszaka van.
KAPITÁNY
Karnagy úr! Felszólítom, azonnal hagyják abba e képtelen kakofóniát!
HÖLGYEK
Úgy bizony, azonnal hagyják abba, elég!
EGYÜTT
Soha többé nem akarjuk hallani ezt az éktelen ricsajt!
KARMESTER
Miről beszél, Kapitány úr?
KAPITÁNY
Hogy miről? De hisz a hangzavar az ön kabinjából jön!
KARMESTER
Hangzavar? Nos, hölgyeim és uraim, önök egy igazi szirént hallanak énekelni;
Egy szirént, egy igazi szirént!
KAPITÁNY
Hogyhogy? Méghogy szirén!
KARMESTER
Szirén! Nem hallja? Szirén énekel, Istenem!
KAPITÁNY
Nem érdekel. Rendnek kell lennie!
KARMESTER
De hiszen értek ehhez, tudok a zenéről mindent!
KAPITÁNY
Nem érdekel!
KARMESTER
A szirén éneke: szép.
KAPITÁNY
Nem érdekel, karnagy úr, nem vitatkozom.
KARMESTER
Mért nem öntenek viaszt a fülükbe?
KAPITÁNY
Karnagy úr, a szirén nem maradhat! Ez ultimátum!
Dobja vissza!
KARMESTER
Azt már nem! Hozzá ne nyúljanak!
Az enyém, hozzám tartozik.
KAPITÁNY
Akkor partra tesszük önöket... együtt...
(Az utasok távoznak. A kapitány nem mozdul.)
SZIRÉN
Elmentek?
KAPITÁNY
El, csak én maradtam.
KARMESTER
Álmatlan lény a kapitány...
Bár sok-sok éjjelt aluszik által.
SZIRÉN
Álmodván egyszer Nausikaával...
KAPITÁNY
Míg hajóján sárgaláz dühöng...
KARMESTER
Hajóját rázza sárgaláz
KAPITÁNY
és szívét benövi a szőr
hallott egy dalt egy éjszaka
s ha néha-néha ágyba dől
hallja a dalt víz felől.
(Emlékezve.)
Épp csak magamba mondok én,
csak jár a szám, beszélek
Tengerszemem vagy, ablakom,
a tó vagy és a lélek.
KARMESTER
(ismerni véli a dalt)
és minden egyes évszak is
you are the, sea, the season.
SZIRÉN
(ingerülten) Egy nénikém volt...
Nem én voltam.
KAPITÁNY
(folytatja) Nap után új nap így telik,
ich liebe doch, ich liebe dich.
SZIRÉN
És minden egyes évszak...
KARMESTER
Tu es le mur, la mer,
KAPITÁNY
vízinevetés, az vagy
KARMESTER
la soeur, des sorcieres
KAPITÁNY
Míg az a víz alatti lány,
és az a régi-régi ének...
SZIRÉN
(közbeszól) Hála legyen annak a nénikémnek
KAPITÁNY, SZIRÉN
Tengerben napkorong kél
KARMESTER
Így élsz
KAPITÁNY, SZIRÉN
gyanútlanul
KARMESTER
Így élsz
KAPITÁNY, SZIRÉN
nem sejtve
KARMESTER
rád van írva
HÁRMAN EGYÜTT
Tu es la mer, l'amour.
KAPITÁNY
(zavartan) Ami azt illeti...
KARMESTER
Ami mit illet...?
KAPITÁNY
Hát azt a régi nénikét,
bevallom meglep némiképp,
különben mindegy...
Vége,
végetek van!
IX.
Később. A Karmester kabinja. Búcsú.
KARMESTER
Mondd meg a neved!
SZIRÉN
nem beszélek nyelveket
visszamegyek, ott élek veled
KARMESTER
Ott úgy volt, ott úgy volt, hogy ott nem lehet
Itt eldőlt, itt eldőlt, hogy itt sem lehet
Menjünk haza, hazamegyünk,
csinálunk gyereket
Így történt: Párizsom elveszett
SZIRÉN
Vajon hogyan élnek Ithakában?
(Időmúlás. Kapitány, matrózok jönnek.)
KAPITÁNY
Gyerünk, fogják őket! Most!
Vihetik őket! Most!
Rend lesz végre! Most!
Betelhet vele, viheti, öné egészen.
(A szirént és a karmestert csónakba teszik, a csónakot ellökik, a hajó lassan elindul. A csónak magányosan ring a vízen, a Karmester meghal. Kisvártatva a távolból felhangzik az utasok éneke: „Ha bálnák volnánk, delfinek..." A hajó egyre távolodik. Honnan, honnan nem, feltűnik egy halászcsónak. A halász átemeli a szirént és távolodóban így énekel:)
Epilógus
HALÁSZ
Vízben talált vagyonom,
megunom-e, nem unom
rézpénz, amit szeptember
vége felé szedtem fel
jöttek is a cethalak,
rám is szóltak irigyen,
megláttalak!
láttalak!
(Alakjuk egyre kisebb lesz. Vége.)
