Az Ellenpontok szerkesztői elleni rendőri akciók folytán a nemzetközi közvélemény figyelme sokkal határozottabban Erdély fele fordult, mint bármikor azelőtt. A szerkesztők sorsával és Szőcs Géza hollétével részletes cikkekben foglalkozott a világsajtó (Le Monde, Die Presse, Neue Zürcher Zeitung, Frankfurter Allgemeine Zeitung, The Times, The New York Times, The Wall Street Journal). Az események az amerikai politikai életben keltették a legnagyobb fölháborodást. 1982. december 8-án Don Ritter, Pennsylvania állam képviselője levelet ír Ceauşescunak, melyet más kongresszusi képviselők ugyancsak aláírnak. A levél így hangzik:
Nicolae Ceauşescu őexcellenciájának
Románia Szocialista Köztársaság elnökének
Calea Victoriei 49/53
Bukarest, Románia Szocialista Köztársaság
Alulírottak, az Egyesült Államok Kongresszusának képviselői e levelet Geza Szocs védelmében írjuk, akit a román kormány letartóztatásban fogva tart.
Azonnali választ kérünk a Mr. Szocs elleni vádakkal és jelenlegi körülményeivel kapcsolatban. E levél továbbá fölhívás, hogy humánus megfontolásokból rendeljék el Geza Szocs szabadonbocsátását és engedjék meg neki, hogy visszatérjen a családjához és barátaihoz.
Hangot akarunk adni megdöbbenésünknek is az incidensek miatt, a Romániában élő magyar kisebbség elleni növekvő perzekúció miatt, amiatt, hogy a román kormány megsérti a helsinki megállapodásokat. Keményen apellálunk, humánus megfontolásokból, annak érdekében, hogy javuljon a romániai magyarságnak s a többi ottani kisebbségnek az emberi jogaival kapcsolatos politika.
Megismételjük, hogy azt sürgetjük tisztelettel: amennyiben Szocs a véleményszabadság jogának gyakorlása miatt van fogva tartva, és nem vádolható e jog erőszakos módon való érvényesítésével, akkor azonnal szabadon kell bocsátani.
Őszinte üdvözlettel
Don Ritter
December 15-én Marjorie Holt, Maryland állam képviselője ismerteti a novemberi erdélyi eseményeket a kongresszus előtt, teljes részletességükben. Bernard Dwyer, New Jersey állam képviselője hozzászólásában kiemeli, hogy Románia ismételtem megsérti az 1947-es békeszerződést, amely visszajuttatta Észak-Erdélyt Romániának s amely kötelezi a román kormányt az ottani magyarok jogainak tiszteletben tartására. A kongresszusi naplóban regisztrálják a Szőcs Géza eltűnésével kapcsolatos újságcikkeket, és december 21-én Robert K. Dornan kaliforniai képviselő foglalkozik a Szőcs Géza-esettel, összefoglalva az Ellenpontok programjavaslatának főbb követeléseit is. Ugyanazon a napon Lantos Tamás kaliforniai képviselő is fölszólal. Hosszan beszél az Ellenpontok tevékenységéről, megemlítve, hogy az Ellenpontok szerkesztőinek november folyamán sikerült eljuttatniuk programjavaslatukat Bruno Kreisky akkori osztrák kancellárhoz, és kiemelve, hogy az Ellenpontok javaslatai konstruktív alapot jelentenek az erdélyi magyar és román lakosság békés együttélésének kialakítása szempontjából.
Lantos Tamás január folyamán egy amerikai küldöttség élén Bukarestbe látogat, ahol kétórás megbeszélésen ismerteti Ceauşescu elnökkel, majd a román parlamenti vezetőséggel az amerikai törvényhozók üzenetét a novemberi letartóztatásokkal, a Szőcs Gézával való bánásmóddal és az erdélyi kisebbség sorsával kapcsolatban. Ugyancsak januárban utazik Bukarestbe Lawrence S. Eagleburger külügyminiszter-helyettes, akinek Christopher Dodd, Connecticut állam szenátora január 7-én ezeket írja az Ellenpontok szerkesztőivel kapcsolatban: „...a csoport vezetője, Géza Szőcs költő,* aki 1981-ben meglátogatta a connecticuti magyar közösséget, kórházban fekszik a rendőrségen elszenvedett bántalmazások következtében. Nagyra értékelném, ha tárgyalásaiba belefoglalná ezt az ügyet is". A Doddnak írt választ, Eagleburger bukaresti látogatása után, január 21-én, a következőkről tájékoztatta a szenátort: „...kategorikus biztosításokat kaptunk a román kormánytól arra nézve, hogy sem Géza Szőcs, sem magyar nemzetiségű társai, akikről november elején jelentették, hogy letartóztatták őket, nincsenek fogságban s szabadon folytathatják a mesterségüket, megszokott körülményeik között élve".
A kongresszus 1983. augusztus 4-i ülésén Lantos Tamás, aki John Porter képviselővel együtt még az év elején létrehozta az amerikai képviselők azóta már több mint száz tagot tömörítő Emberjogi Csoportját, Szőcs Géza helyzetével foglalkozva teljes terjedelmükben fölolvassa az Ellenpontok követeléseit. Az Ellenpontok programjavaslata azóta is állandó hivatkozási alap a Romániának nyújtott amerikai vámkedvezményekkel kapcsolatos kongresszusi vitákban, a nemzetközi sajtó pedig 1982 óta nagyobb érdeklődéssel, megfelelőbb komolysággal és tárgyilagossággal foglalkozik az erdélyi magyarság helyzetével.
A zárt ajtók mögötti diplomácia szűkszavúsága miatt csak következteti tudunk az Ellenpontok 1982 őszén elküldött memorandumának és programjavaslatának visszhangjára a madridi konferencián. E konferencia záróokmánya, ha korlátozottan is, de kiszélesíti azt a nemzetiségi jogkört, amit 1975 óta a Helsinki Egyezmény garantált. Mivel ezt az egyezményt csak igen kis mértékben sikerült Madridban kiegészíteni, jelentős eredménynek számít, hogy az új szakaszok egyike éppen a kisebbségek jogait védi. Az új szakasz, ami Madrid óta a Helsinki Egyezmény szerves része, így hangzik:
„11. szakasz. A résztvevő államok hangsúlyozzák az állandó fejlődés fontosságát a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása, valamint e jogok tényleges gyakorlása biztosításának terén, továbbá hangsúlyozzák annak fontosságát is, hogy e kisebbségek jogos érdekeiket a Záróokmány előírásainak megfelelően védelmezhessék."
E szakaszban legfontosabb az, hogy a Helsinki Egyezmény addigi homályos utalásai helyett világosan leszögezi, hogy megszakítatlan előrehaladásra van szükség a kisebbségvédelem terén.
Hogy e paragrafus elfogadása összefüggésbe hozható az Ellenpontok programjavaslatával, arra csak közvetve utal pl. Judith F. Bunchernek, az amerikai külügyminisztérium európai polgárjogi ügyekben illetékes osztályvezetőjének levele. E levelet Buncher Hámos Lászlónak, a Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) vezetőjének írta 1983. július 23-án és elmondja benne: az Egyesült Államok madridi delegációjának egy tagjától hivatalosan a következőkről értesült: „Megtudtam, hogy az Egyesült Államok küldöttsége megkapta a programjavaslatot és hivatkozott rá a kisebbségi jogokkal kapcsolatos vélemények kifejtésében. Mind a küldöttséget, mind a külügyminisztériumot aggasztja a programjavaslat szerzőinek sorsa és megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy szabadon engedték őket."
Figyelemreméltó az a kontextus, amelyben az amerikai külügyi tisztviselő a zárónyilatkozatba bekerült új paragrafusról ír, még annak nyilvánosságrahozatala előtt:
„Az Ellenpontok szerzőinek hogyléte továbbra is fontos kérdés számunkra, és befolyásolja a romániai, és általában az európai kisebbségi jogokkal kapcsolatos tárgyalásaikat. A madridi konferencia zárónyilatkozat-tervezete kifejezetten foglalkozik e jogokkal: (a résztvevő államok) '...hangsúlyozzák az állandó fejlődés fontosságát a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása, valamint e jogok tényleges gyakorlása biztosításának terén, továbbá hangsúlyozzák annak fontosságát is, hogy e kisebbségek jogos érdekeiket a Záróokmány előírásainak megfelelően védelmezhessék'. (11. paragrafus) Ez az eredeti Záróokmány kisebbségi jogokra vonatkozó nyelvezetének meghaladását jelenti, különösen a 'megszakítatlan haladás' hangsúlyozásával.
Madridi delegációnk olymódon is szorgalmazta a nemzeti kisebbségek jogainak kérdését általában, valamint a Romániában élő magyar kisebbség kérdését különösen, hogy minden delegációnak rendelkezésre bocsátotta az Elnök (Ronald Reagan) tizennegyedik félévi jelentését, melyet a Helsinki Bizottsághoz intézett a Helsinki Záróokmány betartásáról. A tizennegyedik félévi jelentés az 1982. december 1. és 1983. május 31. közötti periódusra vonatkozik. E jelentés a harmadik kosár betartásáról szóló [=a harmadik számú problémakörre vonatkozó] részben a román kormány magaviseletéről a következőket mondja: 'A magyar ellenzékiek bántalmazása és zaklatása, állítólagos részvételük miatt az Ellenpontok szamizdat kiadvány megírásában és terjesztésében, folytatódott ebben az időszakban'.
A madridi delegáció így hát aktívan szorgalmazza a kisebbségi jogok ügyét. Miután a madridi konferencia véget ér, a romániai magyar kisebbség problémáit továbbá is szoros figyelemmel fogja kísérni a Helsinki Bizottság és a külügyminisztérium is."
* A csoportnak természetesen tagja voltam, nem vezetője. [Sz. G.]
