SZEREPLŐK
MARTINEK, tenor, egyben Don José, 23 éves körül
PANDÓ, bariton, egyben Escamillo, 45 éves körül
DOLORES, mezzoszoprán, egyben Carmen, 33 körül
RENDEZŐ: DON ESTEBAN, idősödő korban
ANTONIO, segéd
BEPPO, tenor
CANIO, tenor
NEDDA, szoprán
Szereplők a Bajazzókból
MARTINEK
Fatrom,
fatrom,
fatrombiták, ti, szóljatok!
(suttogva) Kezdődik!
Prológus
RENDEZŐ
Alba de Tormes járási székhelyen vagyunk 1913-ban, Salamanca tartományban. Albának 3298 lakosa van, 26 ívből álló kőhídjáról nevezetes, no meg a rettegett, véreskezű Alba herceg várkastélyáról. Társulatunk e kastély udvarán lép fel ma este a Carmen című operával a kastély népe előtt, valamint a városka lakosaiból toborzott válogatott közönségnek.
1. kép
Lövés. Carmen, harmadik felvonás:
PANDÓ mint ESCAMILLO
(feltápászkodik, ruháját porolva)
Egy vonallal alább és rögtön végem van!
MARTINEK mint DON JOSÉ
Megállj! Szólj, ki vagy?
ESCAMILLO
Csak lassan; jó barát!
Nevem Escamillo, torrero Granadából!
DON JOSÉ
Escamillo!
ESCAMILLO
Igen!
DON JOSÉ
A neved ismerem. Pajtás, hozott az ég!
De mi vonz e vidékre?
Kár itt bolyonganod!
ESCAMILLO
Ez már helyes beszéd!
De szívem, mint a tűz, az őrülésig lángol,
Mert hitvány férfi az, ki gyáván kerüli,
Hogy élte árán is a kedvesét ne lássa!
DON JOSÉ
Mondd csak, miköztünk él az a lány?
ESCAMILLO
Itt bizony! Egy tüzes szemű cigánylány.
DON JOSÉ
Neve a szépnek?
ESCAMILLO
Carmen.
DON JOSÉ
Carmen!
ESCAMILLO
Carmen! Igen, az!
Akit szeretett ő, egy katonácska volt,
Ki megszökött miatta, igen, őmiatta.
DON JOSÉ
Carmen!
ESCAMILLO
Imádta őt, de vége már, az ám!
Carmen hűsége nem tart néhány hétig sem.
DON JOSÉ
De azért szereted?
ESCAMILLO
Imádom!
DON JOSÉ
Szereted mégis őt?
ESCAMILLO
Csak őt imádom én, csak őt imádom az őrülésig!
DON JOSÉ
Jó, ha célod az,
Hogy elragadd körünkből őt,
Légy arra kész, hogy díjt szedünk!
ESCAMILLO
Nos megadom! Nos megadom!
DON JOSÉ
És hogy a díj kemény, mert ára tőrdöfés!
ESCAMILLO
Az ára tőrdöfés?
DON JOSÉ
Megérted jól?
ESCAMILLO
Jól van, jól értelek.
E szökevény, akit szeretett Carmen,
Imádott azelőtt, hát te vagy!
DON JOSÉ
Én, én, bevallom!
ESCAMILLO
Biz ezt nem vártam én,
Biz ezt nem vártam én!
Remek találkozás!
Dulakodás zaja, majd Carmen és néhány csempész rohan be, hogy szétválassza őket
RENDEZŐ
Állj!
A hangzavar megszakad
RENDEZŐ
Nem jó.
PANDÓ
Mi nem jó?
RENDEZŐ
Ez az egész. Olyan szegényes... olyan bugris, ahogy ezekkel a késekkel hadonásztok...
PANDÓ
Az igaz... legjobb lenne, ha egyszerűen hasba lőném...
RENDEZŐ
Az se rossz, de még jobb, ha karddal fogtok megvívni.
MARTINEK
Karddal?
RENDEZŐ
Karddal vagy vívótőrrel. Egy torreádor meg egy katona persze hogy azzal... vagy mivel akartok? Buzogánnyal?
DOLORES
Rendező úr mindig olyan vicces...
RENDEZŐ
Antonio, szaladj, hozzál két kardot!
ANTONIO
Igenis! (el)
RENDEZŐ
Addig is vegyük újra a jelenetet a lövéstől.
A színészek távozásának hangjai, majd: lövés
PANDÓ mint ESCAMILLO
Egy vonallal alább és rögtön végem van!
MARTINEK mint DON JOSÉ
Megállj! Szólj, ki vagy?
ESCAMILLO
Csak lassan, jó barát!
Nevem Escamillo, torrero Granadából!
DON JOSÉ
Escamillo!
PANDÓ
Én vagyok a torreádor... én pedig vagyok a matador... és én vagyok a picador... mire Kohn: én pedig az Izidor...
MARTINEK
Megint kezdi az antiszemita vicceivel.
PANDÓ
Valami attól hogy zsidó, még nem antiszemita.
RENDEZŐ
Urak, mi ez itt? Próba vagy kupleráj?
ANTONIO
(be) Az új kellékesünk elment, és magával vitte a ládakulcsot. Nincsenek kardok.
RENDEZŐ
Értem.
PANDÓ
Akkor találkozunk lent a kocsmában a vár alatt.
MARTINEK hangja
(távolodóban) Fatrom, fatrom...
DOLORES
Dal Oublié Mihályról
Szerelmem, Oublié Mihály!
Nagyon fáj.
Nem értem, mi fáj?
Szerelmem, éppen merre élsz,
és merre jársz és merre hálsz,
és merre Oublié Mihál'sz?
Naponta áldom s átkozom
emléked, hallod, Oublié,
veled fekszem és kárhozom,
tavaszi, őszi, téli táj,
örökkön teveled kelek,
ki is vagy, Oublié Mihály,
nagy kár, hogy elfeledtelek.
PANDÓ
Dolores!
DOLORES
Nini! Pandó. Félreállnál az utamból?
PANDÓ
Nekem az az érzésem...
DOLORES
Várj! Mondjam meg én, hogy milyen érzés megpillantani téged?
PANDÓ
Nem is tudom...
DOLORES
Akkor megmondom. Mikor veled találkozom, úgy érzem magam, mintha véletlenül benyitottam volna egy zsúfolt férfivécébe.
PANDÓ
Hát tudod mit...
DOLORES
Tágulj innen.
PANDÓ
Mi ez a szleng?
DOLORES
Szleng, nem suhan.
PANDÓ
Hova mész?
DOLORES
Meg kell fejnem a tyúkokat...
PANDÓ
A tyú...
DOLORES
...meg egyáltalán.
PANDÓ
A tyúkokat. (félreáll) Bye, bye.
DOLORES
(távozóban)
Az a bőr és az a háj,
s az a tyúk-báj,
liba-báj.
2. kép
Kocsma.
Rendező, Martinek, majd Pandó.
Koccintás, ivás, csevegés
MARTINEK
Érdekes ez a darab... nem tudom, ti is megfigyeltétek, van a drámai... a múltkor Budapesten énekeltem Florestant...
PANDÓ
Én ebből egy szót sem értek.
MARTINEK
Szóval hogy van a csábító figurája... például Escamillo is: megjelenik, és akkor ebbe mindenki belepusztul, mindenkit ledöfnek vagy felakasztanak... szóval a í darab összes hőse tönkremegy bele... ő pedig fütyörészve továbbáll, és vélhető, hogy ahova beteszi a lábát, ott azoknak is ugyanúgy összeomlik az élete...
PANDÓ
És mi van Budapesttel?
MARTINEK
Jól bántak velem mindenütt határozottan...*1 Szóval láttam ott egy darabot... egy spanyol lány, akit Magyarországra visznek feleségül. Melindának hívják. Egy spanyol lány. Melindának hívják.
RENDEZŐ
És?
MARTINEK
És ezt a Melindát elcsábítja egy Ottó nevű fazon... És emiatt nemsokára mindenkit vagy megölnek, vagy megőrül, az egész ország lángokban áll... csak ez az Ottó az, akinek haja szála sem görbül, köszöni, jól van, már utazik is tovább, elhúz a nyúlforgalmi úton.
RENDEZŐ
Mi a tanulság, Martinék?
MARTINEK
Az, hogy ezek az Escamillo-félék...
RENDEZŐ
Igen?
MARTINEK
...hogy ők, az epizódszereplők, ezek a zugcsábítók, valójában ők az élet valódi főhősei. Láthatatlan koronájukkal a fejükön, ők az igazi királyok... hozzájuk képest mindenki túl komolyan vesz mindent, és ebbe beleőrül, vagy felfordul bele... ő meg éppen csak megkeféli a csajokat, s mire a többiek észbe kapnak, már hetedhét országon is túl van...
PANDÓ
Ennyit akartál mondani?
MARTINEK
Igen... s még annyit, hogy ne nagyon legyeskedj Dolores körül...
PANDÓ Hogy én?!
MARTINEK
Hogy te... Szóval, hogy legyen tudomásod róla: Dolores meg én nemsokára valószínűleg eljegyezzük egymást.
RENDEZŐ
S ezt csak most mondod?
PANDÓ
Nemsokára? És mi az, hogy valószínűleg? Igen vagy nem?
MARTINEK
Igen. Már csak néhány részlet... és akkor már... már csak néhány kis részlet...
PANDÓ
(el)
RENDEZŐ
Hát akkor erre én most iszom egyet... Martinek, kívánom, hogy boldogok legyetek...
MARTINEK
Köszönöm...
RENDEZŐ
S hogy még sokszor lépjetek föl együtt a mi kis társulatunkban... úgy, mint ma este is...
MARTINEK
Pandónak mi baja?
RENDEZŐNe törődj vele... szerintem csak az, hogy nincs senkije... azt mondják, egy fiúgyermeket szeretett volna mindig... no még egy pohárral... a boldogságotokra.
PANDÓ
Köszönöm, Don Esteban.
3. kép
A kastélykertben. Dolores, Martinek.
MARTINEK
(szaval)
Két lényben a szerelem
Oszthatatlan egy-világ,
Nincs kettősség, testi gát,
Minden egy és végtelen.
...
Ami kettő – egybenő,
Egyik sem – s mégiscsak ő,
A két rész íly egy-anyag...*2
DOLORES
Nem érted ezt, Martinek. Beszélhetsz hozzám a legszebb szavakkal, amelyeket a legokosabb... a leggyöngédebb és a legforróbb szavakkal... amelyeket a legokosabb és legszerelmesebb fehér, európai és ma már halott férfiak írtak... és én mégsem erre vagyok kíváncsi... nem arra, hogy hogy adod elő, amit Silvio érez Nedda iránt...
MARTINEK
Miért pont Silvio és Nedda?
DOLORES
Nem tudom... épp ez jutott eszembe, de mondhattam volna bárkit, aki nem te vagy és nem én vagyok...
MARTINEK
Te nem értesz, Dolores. Hisz minden szavunkat elmondta már valaki.
DOLORES
Halott, fehér, európai férfiak.
MARTINEK
Elmondok neked egy szerelmes szonettet, igaz? De te nem vagy kíváncsi rá... ennél jobban érdekel téged, ha pusztán csak annyit mondok neked, hogy szeretlek – de ezt igazán én mondjam, ne idézet legyen...
DOLORES
Hát...
MARTINEK
No de hány milliárdszor mondta ki ezt a szót, hány nyelven, hány helyzetben, hány szerelmes férfi?
DOLORES
Meg nem szerelmesek is.
MARTINEK
Tessék?
DOLORES
Azok is mondták.
MARTINEK
Szóval ez is idézet lenne, ugyanúgy, mint a szonett.
DOLORES
Ha csak ezt az egy szót vesszük, igen. De ha valamivel több is telne tőled... mondjuk, egy mondat, vagy még annál is több...
MARTINEK
Persze, meg lehetne próbálni... de tudod, mikor szavakat keresek ahhoz, amit érzek... amit én érzek irántad... és már-már éppen azt gondolnám, hogy na most, most sikerült, akkor hirtelen eszembe jut, hogy hogy mondta el ugyanezt Heine... vagy Goethe... vagy...
DOLORES
Miért cifrázod annyit? Miért nem a saját szavaiddal mondod?
MARTINEK
Mikor ruhát választok magamnak... meg cipőt, meg kalapot, meg kesztyűt... akkor is abból választok, amit más, aki ért hozzá, már létrehozott... és az mégis az én kabátom... azzal, hogy én választottam ki... meg azzal, hogy milyen más ruhákkal viselem együtt... egy öltözékkészletből választottam ki a legjobbat... sokkal jobban áll, mintha én magam szabtam meg varrtam volna... a nyelv is egy készlet, meg az is, amit okos emberek ezen belül már elmondtak, az is egy készlet... nem mindegy, hogy melyik készletből választok ki neked néhány szót? Abból, amit rengeteg ember használ folyton – vagy abból, amit szerelmes és zseniális elmék raktak össze...
DOLORES
Én azt szeretném, ha te azt mondanád el, amit te gondolsz és érzel. Nem amit Petrarca érzett Lauráról.
MARTINEK
S ha belátom, hogy Petrarca helyettem is meg tudta – ráadásul még jobban is – fogalmazni, amit érzek?
DOLORES
Ne lásd be.
MARTINEK
(iszik): De jó is lenne most egy jó nagyot inni... Egy nagy kupa portói bort hogy meginnék...
DOLORES
De hiszen épp egy nagy kupa portói bort iszol.
MARTINEK
Igen, igen...
DOLORES
S akkor miről álmodozol? Egy másik kupa borról?
MARTINEK
Nem, nem. Ugyanerről... hogy milyen jó lenne... egy nagy fakupából...
DOLORES
Hogyhogy lenne, hát van! Ott van előtted, éppen iszod! A fakupából! Ugratsz engem?
MARTINEK
Nem, dehogy... De így vagyok mindennel... hogy milyen jó lenne egy finom kis fácánpecsenye... és éppen falom be a fácánmellet, és erre gondolok... meg mikor rágyújtok... hogy de jó is lenne rágyújtani...
DOLORES
Te Martinek!
MARTINEK
Igen.
DOLORES
Mondd csak, és akkor mire gondoltál, a tegnap éjjel... éreztem ám, hogy másvalaki jár az eszedben...
MARTINEK
Nem, dehogy... Te jártál az eszemben... hogy milyen jó lenne téged ölelni, veled szerelmeskedni...
DOLORES
Szóval te erre gondoltál közben.
MARTINEK
Nem értesz... Talán ha tükrök lettek volna ott körülöttünk, és láttam volna magunkat, talán akkor... akkor elhittem volna, hogy én vagyok az...
DOLORES
(táskájából elővesz egy tükröt) Tessék, nézd magad, miközben iszol... látod? Te vagy az? Te iszod azt a bort?
Martinek hosszan iszik, közben magát figyeli a tükörben
DOLORES
Na? Te vagy az?
MARTINEK
Nem tudom. Olyan, mint én.
DOLORES
Nem te vagy?
MARTINEK
Hasonlít. Nem tudom. A hasonlítás... a hasonlóság... minden csak hasonlít valamire, nem az, ami. Nur ein Gleichniss, ahogy Goethe mondja.
DOLORES
Már megint idézet. És Goethe is hasonlított Goethére?
MARTINEK
A múltkor, mikor Pesten jártunk a Fidelióval... te nem voltál ott... s láttuk azt a darabot...
DOLORES
Melyiket?
MARTINEK
Amikor megdugták a csajt s erre mindenkit megöltek, kivéve a csábítót...
DOLORES
Igen.
MARTINEK
Előadás után leültünk egy kávéházban... a szomszéd asztalnál nagy vita zajlott, időnként Shakespeare-t emlegették... aztán valaki mondott valamit Shakespeare-ről, lett nagy röhögés... megkérdeztem a pincért... beszélt németül... hogy mit mondott az az úr... és lefordította nekem.
DOLORES
És mit mondott?
MARTINEK
Hogy szerinte Shakespeare darabjait nem Shakespeare írta, hanem egy másik ember, akit ugyancsak Shakespeare-nek hívtak.
DOLORES
Te soha nem írtál verset?
MARTINEK
De. Egyszer írtam egyet.
DOLORES
Hogy szól? Tudod kívülről?
MARTINEK
Tudom.
DOLORES
Akkor mondd el.
MARTINEK
Így szól:
Most már sohasem lehetek olyan,
amilyen vagyok.
DOLORES
Ennyi?
MARTINEK
Ennyi. Tetszett?
DOLORES
Igen.
MARTINEK
Tudod, hogy a csillagok fénye rengeteget utazik, amíg elér hozzánk?
DOLORES
Tudom.
MARTINEK
Szerinted akkor hiteles?
DOLORES
Mi?
MARTINEK
Az, amiről azt gondolod, hogy csillag. Csak azt látod, hogy milyen volt. Percekkel, meg évezredekkel ezelőtt. És hátha amíg a fény elér a szemedtől a lelkedig... meg a bor íze a nyelvedtől hozzádig... ki tudja, mennyi idő telik el, s hogy közben kivé leszel, s kivé lesz a nő, akit szerettél...
DOLORES
Martinek!
MARTINEK
Tessék.
DOLORES
Te otthon felejtetted magad.
MARTINEK
Bocsáss meg, nem rád gondoltam.
DOLORES
Benned semmi sem igazi.
MARTINEK
Tudod, mit mondott nekem egyszer egy kislány? Anna Júliának hívták.
DOLORES
Mit mondott?
MARTINEK
Ha azt akarod, hogy ne érj véget, járd körbe magad.
DOLORES
Martinek! Te nem te vagy.
RENDEZŐ
(be) Miről van szó?
MARTINEK
Arról, van-e azonosság, vagy csak lenyomatok vannak, meg múlt idő, meg emlék...
DOLORES
(énekel)
...az egvkori, a hajdani.
Oublié!... hogy hívták? Dani?
RENDEZŐ
Minden csak másolat régvolt mintákról?
MARTINEK
Másolatok meg szerepek... Élet nincs is, csak szerepek...
RENDEZŐ
Ahogy tetszik, Albában.
DOLORES
Vagy Higiénia Auliszban...
RENDEZŐ
Ha fizettek egy pint sangriát, elmesélek nektek egy Bajazzók-előadást.
MARTINEK
Miért pont a Bajazzókat?
RENDEZŐ
Mindjárt meglátod. Na szóval, azt kell tudni, hogy az élet megint elkezdte utánozni a művészetet... emlékeztek, Oscar Wilde figyelt fel arra, hogy a természet utánozza időnként a festőket... van, amikor olyanja van neki, hogy Turnert utánozza, megint máskor másokat... ahogy éppen jön neki... szóval a társulat tenorja és a felesége között... a nevekre már alig emlékszem... volt egy kedves kis fiúcskájuk... de hiába, már annyira rossz volt a viszony köztük... nos hát, hogy úgy mondjam, egy bariton miatt...
MARTINEK
És hol történt az eset?
RENDEZŐ
Valahol a perifériákon... Bohémiában... vagy Erdélyben... szóval a Monarchiában... no és hát a tenor már magánkívül volt a bariton miatt, hogy a felesége azzal csalja. A feleség volt a társulat szopránja, ő játszotta Neddát azon az estén...
Közben színváltozás
4. kép
Bajazzók, utolsó jelenet. Canio, Nedda, Beppo, nézők
CANIO
Mondd hamar a szeretőd nevét,
A gaz bitangét, aki meggyalázott,
Te céda asszony!
NEDDA
Pagliaccio! Pagliaccio!
CANIO
Nem! Most nincs itt bohóc!
Sápadttá nem a liszt, a bosszúvágy tesz,
Mely nézi, hol a préda!
Most a férfi van itten,
Ki vérző szívvel vérre szomjas,
Lemosni szennyet, te átkos céda!
Nem! Most nincs itt bohóc!
(...)
Nesze! Nesze! (Leszúrja Neddát)
BEPPO
Mit téssz? Segítség!
NÉZŐK
(kar) Mit téssz! Segítség!
CANIO
Tán most, utolsó óráján majd beszél!
Színváltozás
5. kép
A kastélykertben. Rendező, Martinek, Dolores, majd Pandó
RENDEZŐ
Szóval ez a Bajazzók abban különbözött minden más Bajazzók-előadástól, hogy a Caniót játszó tenor tényleg leszúrta, a nyílt színpadon, a feleségét, szegény Horváth Lolit...
DOLORES
Aki a darabban is és az életben is a felesége volt, és megcsalta az életben is, és leszúrta őt a darabban és az életben is.
RENDEZŐ
Igen.
DOLORES
És mi lett vele?
RENDEZŐ
Börtönben pusztult el...
DOLORES
És mi lett a baritonnal?
RENDEZŐ
A baritonról nem esett több szó... egy állat volt. Az első szavak, amikre a fiát megtanította, azok voltak, hogy Mámá kurva.
DOLORES
És a fiúcska?
MARTINEK
A fiúcska az én voltam.
DOLORES, RENDEZŐ
Hogyhogy?
MARTINEK
Akkor még másképp hívtak.
RENDEZŐ
Hogy hívtak?
MARTINEK
(nem hallja): És ezt... És ezt az előadást én is láttam.
Dermedt csend, Martinek el
DOLORES
És te is láttad?
RENDEZŐ
Igen... húsz éve már; mennyi vére kifolyt szegénynek...
DOLORES
Húsz éve már?
RENDEZŐ
Akörül... Tizennyolc... a Bajazzók akkor még egészen új volt...
DOLORES
És Martineket ki nevelte föl?
RENDEZŐ
Ki tudja... nagynénik? ...de az is lehet, hogy a bariton... arra sem esküdnék meg, hogy nem ő volt a gyerek apja...
DOLORES
Márhogy a bariton?
RENDEZŐ
Igen.
DOLORES
Őt hogy is hívták?
RENDEZŐ
A baritont? Fogalmam sincs. Ezt senki sem tudta. A társulatnál mindenesetre több bariton is volt.
MARTINEK
(visszajön): Mi van a baritonnal?
Kívülről felhangzik Pandó baritonja. Mindenki elhallgat.
PANDÓ
(belép, nem veszi észre Martineket, de feltűnik neki a csend, abbahagyja az áriát)
Mi történik itt?
RENDEZŐ
Semmi. Beszélgettünk.
DOLORES
Arról, hogy hogy mondják görögül, hogy sem asszonyom, sem gyermekem.
PANDÓ
Dolores, igaz a hír?
DOLORES
Miféle hír?
PANDÓ
Hogy te és Martinek...
DOLORES
Hogy mi?
PANDÓ
Hogy jegyben jártok.
DOLORES
Mert ha igaz lenne?
PANDÓ
De hát ő még gyerek... Legalább tíz évvel fiatalabb nálad!
DOLORES
Na és?
PANDÓ
De hát...
MARTINEK
De hát mi?
PANDÓ
Jé, te is itt vagy?
MARTINEK
Szóval mi a baj?
PANDÓ
Semmi. Gratulálok az eljegyzéshez.
MARTINEK
(félre) A helyzet gargarizálódik.
DOLORES
Köszönjük. Ni, van itt egy tálban aprósütemény... tessék, finom, ropogós, sajtos tutli... meg mákos bejgli, bájgúnároknak.
RENDEZŐ
Hölgyem, uraim, lassan alkonyodik, legjobb lesz, ha mostantól mindenki csak a bemutatóval törődik... Rengeteg előkelő vendégünk lesz, s ha sikert aratnánk, társulatunk jövője biztosítva leend.
MARTINEK
És mi lesz a kardokkal?
RENDEZŐ
Tényleg...
MARTINEK
Merthogy a raktáros elvitte a ládakulcsot, és most valahol már seggrészeg.
RENDEZŐ
Még jó, hogy a díszlet már be van állítva.
MARTINEK
Akkor ki szerez kardokat?
PANDÓ
Én.
Mindenki el, csak a Rendező és Martinek maradnak.
MARTINEK
Don Esteban, kérdezhetek tőled valamit?
RENDEZŐ
Tégy próbát, fiam.
MARTINEK
Ki ez a Pandó?
RENDEZŐ
Óvakodj tőle.
MARTINEK
Vedd ki, kérlek, a dugót a szádból!*3
RENDEZŐ
Ahogy tetszik. Azt hiszem, elmebeteg.
MARTINEK
Mit lehet tudni róla? Honnan került ez ide?
RENDEZŐ
Én sem nagyon értem, honnan bukkant fel mostanában... az után a csúnya botránya után egy időre teljesen eltűnt...
MARTINEK
Melyik botránya után?
RENDEZŐ
Hát volt neki elég... kezdve azon, amikor átírta a kottákat...
MARTINEK
Hogyhogy?
RENDEZŐ
Tudnivaló, hogy Pandónak nagyon precíz keze és birkatürelme van... bárkinek utánozni tudja az írását és az aláírását, s aligha csalódom, ha azt hiszem, hogy e rendkívüli kézügyessége miatt jó néhányszor vált már forróvá a lába alatt a talaj.
MARTINEK
Na és mi volt a kottákkal?
RENDEZŐ
Ez valahol Toledóban történt... akkoriban kezdtek nálunk komolyabban Wagnert játszani... és egy német baritont szerződtettek a társulathoz, Pandó pedig megsértődött emiatt. Úgy gondolta, ő is van olyan jó, mint a német, s még az is lehet, hogy igaza is volt. Aznap este az öreg Don Pedro vezényelt...
MARTINEK
És mi történt?
RENDEZŐ
Pandó a bemutató előtt átírta az összes kottát. Senki nem vette észre, hogy bék és keresztek kerültek a partitúrákba, új ütemjelzések, sőt itt-ott új hangjegyek is. Az egész csak kicsit lett más, de mert mindenki megzavarodott, végül Don Pedro kénytelen volt leinteni az egész macskazenét. Toledóban azóta sem játszottak Wagnert, de Pandó sem igen tette be a lábát oda.
MARTINEK
S még milyen botránya volt?
RENDEZŐ
Hát úgy tíz-tizenkét éve történt, hogy Pandó valahogy a fejébe vette, hogy megalakítja a világ első női szimfonikus zenekarát.
MARTINEK
Hol?
RENDEZŐ
Pandó akkor egy obskurus társulat igazgatója volt valahol egy fürdőhelyen, azt hiszem Monacóban... Monte Carlóban... vagy Nizzában, szóval arrafele... az is lehet, hogy Marseille-ben.
MARTINEK
Na és mi történt?
RENDEZŐ
Hát az, hogy Pandó nem a nők szakmai egyenjogúságának élharcosaként találta ki ezt a hölgyzenekart. Ő úgy jutott erre a gondolatra... lehet, hogy nem tudod: Pandó nemcsak énekes, hanem karmester is... szóval már a társulathoz is csupa olyan énekesnőt gyűjtött össze, akik mind a babái voltak. Korábban vagy későbben, de egytől egyig mindegyik a szeretője volt. Ez így ment egy darabig, de Pandó aztán vérszemet kapott, s így határozta el, hogy megalakítja a világ első szimfonikus hölgyzenekarát plusz kórus, ugyanilyen alapon. Szépen eltervezte, hogy mint fogja ő a pulpitusról vezényelni a szeretőit...
MARTINEK
Hányat?
RENDEZŐ
Nagyzenekar, meg a kórus... 50-60 nő, legalább. A toborzás meg is indult szépen... elég sok műkedvelő hajlamú hölgy is kaphatónak bizonyult, magasabb körökből... no de erre már nem került sor, mert valahogy kiderült, hogy Pandó milyen alapon végzi a zenészek kiválogatását. Pedig éppen akkoriban kezdett jobban menni a társulatnak. A Rigolettó jött be nekik nagyon... amíg híre nem kelt, hogy Pandó az énekesnőket – amúgy a szeretőit – kikölcsönzi egy-egy éjszakára tehetősebb uraknak,
MARTINEK
Na, hát ez gyönyörű.
RENDEZŐ
A szolgáltatásban az volt az extra, hogy az énekesnőknek közben a Kártya-áriát kellett énekelniük...
MARTINEK
Közben?
RENDEZŐ
Igen... Az asszony ingatag... ugyanis az volt az eszelő, hogy Pandó csak úgy volt képes jól érezni magát egy nővel, ha az közben ezt énekelte.
MARTINEK
Hogyhogy?
RENDEZŐ
Ki tudja, milyen egykori frusztrációja miatt... hogy mi érhette az életben V korábban...
MARTINEK
De hát akkor is...
RENDEZŐ
...és ugyanezt kell gondolnunk a gáláns urakról is, akiknek erre volt szükségük ahhoz, hogy...
MARTINEK
Akkor Pandó nem normális.
RENDEZŐ
Ezt mondom én is. És még valami. Pandó ráadásul átírta az áriát.
MARTINEK
Mi az, hogy átírta?
RENDEZŐ
Szaggatottá, repetitívvé, újra-újrakezdetté lett a Pandó kezében...
MARTINEK
Miért?
RENDEZŐ
Hogy növelje a feszültséget... Körülbelül így: Az asszony inga... Az asszony inga... Az asszony ingatag és így tovább. Állítólag így sokkal érzékibb lett. Meg még valami trillákat is beleírt...
MARTINEK
És végül hogy buktak le?
RENDEZŐ
Hírek szivárogtak ki, néhány férj is közbelépett, Pandót elcsapták és a társulat szétszéledt.
MARTINEK
És hogy úszta meg a botrányt?
RENDEZŐ
Fogalmam sincs. Miután a dolog ilyen kínos volt, mindenki elkövetett, amit csak lehetett, hogy ne nagyon izé... de bevallom, azt hittem, Pandót utolérte a végzete. Úgyhogy én is meglepődtem, amikor felbukkant itt, Salamancában.
MARTINEK
Micsoda fajzat...
RENDEZŐ
Ezért mondtam, hogy jobb, ha távol tartod magad tőle. Jesszusom, de hát mindjárt kezdődik az előadás. Na tűnés a sminkbe.
6. kép
Az öltözőnél, a Carmen előadásának szünetében. Nemsokára kezdődik a harmadik felvonás. Martinek, Dolores
MARTINEK
Nagyszerű voltál, kedvesem.
DOLORES
(a Carmenből dúdol, szórakozottan) Igen? Köszönöm, kedves. (Tovább dúdol, magának énekelget – a Fel, torreádort – mígnem öntudatlanul átvált a Kártya-áriába:
Az asszony inga...
Az asszony inga...
Az asszony ingatag...)
MARTINEK
(dermedten) Mit énekelsz, Dolores?
DOLORES
(némileg ijedten):
Hiszen ismered...
MARTINEK
De így még nem hallottam énekelni.
DOLORES
Pedig... pedig van egy ilyen változata is.
MARTINEK
Igen? És hol éneklik ezt?
DOLORES
Sokféle.
MARTINEK
Például hol?
PANDÓ
(be) Például Nizzában.
DOLORES
(felsikolt)
MARTINEK
Micsoda?
PANDÓ
Úgy, ahogy mondom.
MARTINEK
Mit hallok? Te is ott voltál abban a társulatban?
PANDÓ
Persze. Ő volt a vezető szoprán. Úgy hívtuk, hogy...
DOLORES
Pandó!
PANDÓ
Ugyanis a lányoknak megvolt a saját becenevük... Például a Szirmos Cili... meg a Csont-Weisz Lili... és Homo-Pipőke...
DOLORES
Elég! Szörnyeteg!
PANDÓ
Dolores pedig, ő volt a népszerű Nagyágyú Dolly... Merthogy az ágya, az akkora nagy volt, mint...
MARTINEK
Pandó, ezért meglakolsz.
PANDÓ
Állok rendelkezésére, uram. Éppen itt vannak a kardok.
MARTINEK
Honnan kerültek ezek ide?
PANDÓ
Egy lovassági kapitánytól kapta őket a társulat kölcsön, ma estére.
MARTINEK
Hát akkor előadás után találkozunk.
DOLORES
Mit akartok?
MARTINEK
Hát jöjj már, te her... te her... vonat... Azt akarom, hogy... mindenesetre, téged nem akarlak látni...
DOLORES
(kezében sminkes kellékekkel) Martinek!
MARTINEK
Távozz hát, dermatográf ceruzáddal.
RENDEZŐ
(be) Kezdjük!
MARTINEK
...és kínáld föl személyedet.*4
RENDEZŐ
Folytatjuk az előadást!
MARTINEK
Te még e lomha test burkában alszol, lélek?
Csomagolj és eredj, szólnak a harsonák...*5
Fatrombitáim, szóljatok...
RENDEZŐ
Martinek!
MARTINEK
Ha választottál nőt, s a vad,
Mit majd ledöfsz, kezed között...*6
7. kép
PANDÓ mint ESCAMILLO
(feltápászkodik, ruháját porolva)
Egy vonallal alább és rögtön végem van!
MARTINEK mint DON JOSÉ
Megállj! Szólj, ki vagy?
ESCAMILLO
Csak lassan, jó barát!
Nevem Escamillo, torrero Granadából!
DON JOSÉ
Escamillo!
ESCAMILLO
Igen!
DON JOSÉ
A neved ismerem. Pajtás, hozott az ég!
De mi vonz e vidékre?
Kár itt bolyonganod!
ESCAMILLO
Ez már helyes beszéd!
De szívem, mint a tűz, az őrülésig lángol,
Mert hitvány férfi az, ki gyáván kerüli,
Hogy élte árán is a kedvesét ne lássa!
DON JOSÉ
Mondd csak, miköztünk él az a lány?
ESCAMILLO
Itt bizony! Egy tüzes szemű cigánylány.
DON JOSÉ
Neve a szépnek?
ESCAMILLO
Carmen.
DON JOSÉ
Carmen!
ESCAMILLO
Carmen! Igen, az!
Akit szeretett ő, egy katonácska volt,
Ki megszökött miatta, igen, őmiatta.
DON JOSÉ
Carmen!
ESCAMILLO
Imádta őt, de vége már, az ám!
Carmen hűsége nem tart néhány hétig sem.
DON JOSÉ
De azért szereted?
ESCAMILLO
Imádom!
DON JOSÉ
Szereted mégis őt?
ESCAMILLO
Csak őt imádom én, csak őt imádom az őrülésig!
DON JOSÉ
Jó, ha célod az,
Hogy elragadd körünkből őt,
Légy arra kész, hogy díjt szedünk!
ESCAMILLO
Nos megadom! Nos megadom!
DON JOSÉ
És hogy a díj kemény, mert ára tőrdöfés!
ESCAMILLO
Az ára tőrdöfés?
DON JOSÉ
Megérted jól?
ESCAMILLO
Jól van, jól értelek.
E szökevény, akit szeretett Carmen,
Imádott azelőtt, hát te vagy!
DON JOSÉ
Én, én, bevallom!
ESCAMILLO
Biz ezt nem vártam én,
Biz ezt nem vártam én!
Remek találkozás!
DON JOSÉ
Hát akkor fogd e kardot, torreádor!
Kardpárbaj. A közönség ujjong. A berohanó Dolores hangja: Ne! Hagyjátok abba! Martinek jajkiáltása
RENDEZŐ
Pandó, ugye most a saját fiadat szúrtad le?
PANDÓ
Hogy mi?
MARTINEK
Igyatok értem fakupákból
álruhátokban áldomást.
Vélem a szerelvény elindult,
elhagyta már az állomást.
A peronon álltok, jelmezekben.
S míg egymást váltják életünkben
párbaj, vonatfütty, szépleányok,
mire bárki is észbekapna,
én már a vonatlépcsőn állok.
Vélem a szerelvény elindult,
elhagyta már az állomást.
Igyatok értem fakupákból
álruhátokban áldomást.
*
Hallgathatsz erről néma szájjal,
el is mondhatod bárkinek:
így élt és így halt meg a Jancsi,
Jancsi von Horváth-Martinek.
PANDÓ
Jancsikám! Te vagy az?
MARTINEK
Én voltam...Mámá kurva...
fatrom... fatrom...
halálom az én halálom
én tehát én vagyok
ez volt tehát az én
az én életem ez volt
fatrom...
ez volt s most véget ért
...bitáim szóljatok
Jegyzetek
„Alba városában 1913-ban két vidéki színész, Pando baritonista és Martinek tenorista, a Carmen-opera utolsó jelenetében, nyílt színen kardpárbajt vívnak egy színésznőért, akibe mind a ketten szerelmesek voltak. Az izgalmas küzdelem rövid ideig tartott, néhány pillanat múlva a tenorista holtan zuhant le vetélytársa lábaihoz."
(Clair Vilmos: Párbajkódex. Budapest, Singer és Wolfner, 1914.)
*1 Jól bántak velem... Goethe: Faust. Sárközi György fordítása.
*2 Két lényben a szerelem... Shakespeare: A főnix és a gerle. Görgey Gábor fordítása.
*3 Vedd ki, kérlek, a dugót... Shakespeare: Ahogy tetszik. Szabó Lőrinc fordítása.
*4 És kínáld föl személyedet... Shakespeare: Versek változó dallamokra XIX. Garai Gábor fordítása.
*5 Pierre Ronsard: Krisztus útján. Pál Endre fordítása.
*6 Ha választottál nőt... Shakespeare, uo.
