„Nem más az ember, mint táncos láb"
(Anna Rinonapoli)
Megint megjött egy vonat, rengetegsok emberrel. De senkivel nincs kedvem továbbutazni közülük. Úgyhogy légyszíves gyere de mostmár komolyan. Vár valaki téged a ludasi állomáson. Persze az is lehet, hogy minden állomáson, minden vonat elé kimegy valaki érted a peronra. Aztán lehajtott fejjel vissza a váróterembe; míg végül az egyik szerencsés közülünk megpillant téged a vagonajtóban. De az is lehet, hogy mindenhol és minden vonatról te szállsz le. Hallod, ez már mégiscsak túlzás: éjfél elmúlt és te még sehol, mi történik? megint megjött egy vonat, tömérdek emberrel
de senkivel sincs kedvem továbbutazni közülük
úgyhogy légyszíves gyere de most már komolyan
vár valaki téged a ludasi állomáson
de az is lehet hogy minden állomáson
minden vonathoz kimegy valaki érted
s minden vonatról te szállsz le
s én várlak minden állomáson
hallod ez már mégiscsak túlzás
éjfél elmúlt és te még sehol:
táncos láb az ember, nem egyéb –
nincs is, vagy hallgat bent a lélek;
nem bántják őt az angyalok
vagy szavak vagy emlékezések.
*
TUDOM, VÉGÜLIS CSAK VONATRA SZÁLL.
EGY LÁNY JÖN, AKIT A TÁVOL AZTÁN
FELOLD, FELOLDOZ ISMÉT:
FELOLD ÉS ÖNMAGÁBA ZÁR.
