Mire majd hazajönnél, kinyit a sarki
bolt is:
de kár volt elutaznod,
ha éppen zárva volt is.
Ágyadra tűlevél hull
a házi tiszafáról
s kihajt egy messzi völgyben
s mint zöldes fény világol.
Ezek a sorok várták otthon a lányt, aki egyszer táviratot is kapott, s aki hosszú-hosszú útjáról most megtért szobájába. Persze, eltelt ki tudja mennyi év, s ő megfeledkezett az egészről. Egy koratavaszi napon azonban az öregasszony, szórakozottan, néhány öntudatlan szót vetett papírra. Íme:
Szobám
Mikorra hazajöttem, kinyitott már a bolt is,
vártak már, rendezkedtek:
törölték bent a port is.
Ágyamra tűlevél hullt
a gyöngéd tiszafáról:
zöld fénysugár a résben
melyet a hó határol.
