Járkáltok föl-le, célba lőttök,
lest ácsoltok és készülődtök,
lesitek ott az erdőszélen
a fű-városi medve-költőt.
Bőröndjében viszi a kincset!
Bőröndjében kétszersülttel,
bőröndjében százszorszéppel
most előbukkan a milliós ember.
Kétszersülttel és százszorszéppel.
Az al-
legóriás költő,
ő az.
Mi újság van, vadászok?
vadászgattok, vadásztok?
Azt hallom a rókától:
tajtékzik a prókátor,
agyonlőne, nem vitás,
először csak próbából,
aztán lélek-
fogytiglan,
agyonlőne azonnal,
„nincs több baj a fazonnal".
Üvölti, hogy leleplez.
De az erdő velem lesz.
*
Azt üvölti, leleplez,
de az erdő, veled lesz?
Medve úrfi, medve úr,
költőnk brummogni tanul.
Hallja, hogy a hajnali
ködben szól a hallali,
és a kutyaugatást:
azt is tisztán hallani.
Bundáját mindjárt reá adják:
halálkabát és halálnadrág.
Kérnél egy utolsó korty vizet, medve?
Szava nem dacos,
nem is nemleges.
Annyit mond csupán:
nem én voltam az.
Felejts el, fiam.
S ne is emlegess.
*
Költő az, vagy medve volt?
Most eltűnik a málnavészben
éppen mint az egész a résben.
Mátka várja őt
vagy egy medve-nörsz,
sí röpíti már,
málna-vízisí,
vagyis málna-szörf.
* Hobo és Presser Gábor „Der Medve" címmel ajánlott dalt Szőcs Gézának, aki ezt a verset küldte válaszul a két zenésznek.
