FőoldalTŐLEMKötetekNeved betűi ablakok

Neved betűi ablakok

A szélnek eresztett bábu
38
39
Te mentél át a vízen?
52
21

Június elsején hajad majd beborítja a partot, látom

kagylótörmelék elkeveredve közte és kamillavirágok

megőrölt lepkék pernyepora sárgaszőlőinda a parton

fürtök és bent a zöld

édesvízben világos és

óriási és gyors halak:

hajlékony, élő tobozok, pikkelyeik úgy! kifehéredtek,

amíg, mint horgokon, függtek tengermélyi óriásfenyők

ágain. – Közben majd tengeri tehén érkezik, szemében

emlékek, mint varratok,

karcolások az íriszen:

prémes ruhájú emberek

egy déltengeri és mégis havas szigeten a tűz körül

guggolnak: delfint, májat és majmokat sütöttek. Egy

másik parton hajad szétterül, mint értékes fonál ős

vitorlásroncs-agyarak, bordák, víziszörny-állkapcsok

szövőszékének fehér fogsorain. És a lamantin énekel.

 

 

Tudod igaz kettőnk élete hányszor és hányféleképp

zajlott le eddig én most jövök rá miközben eddigi

életeink könyvét olvasom hogy csak azokban az éle

teinkben vehetlek el amelyekben a Malom utca kis

hídján csókolóztunk először. De hát igen a kishidat

lebontották s ezért annyira furcsa érzés mikor át

szeretnénk  oooooooooo  képeskönyv

menni rajt  oooooooooo  ben lennén

a és nem m  oooooooooo  k és és ol

ehetünk mé  oooooooooo  lóval levá

gsem jaj e  oooooooooo  gták volna

z a hiányé  oooooooooo  a túlsó pa

rzet minth  oooooooooo  rtot így é

a ősszemün  oooooooooo  rezzük mag

ket veszte  oooooooooo  unk mert a

ttük volna  oooooooooo  középső hí

el.  Mintha  oooooooooo  d hiányzik

 

 

nne

lárva

si lárma

 

 

y a csillár forgott

önn összetörnek fürjei

egőben hánykolódó fürtjei

 

 

llár forgását követték tekintetükkel

ő szemhéját két szem szederrel lezárták

erítsz s felállsz. Kezedben egy csésze óceán

sírástól lamantin-hangtól izzik át a porcelán

ám nem tudom félbeszakasztani át kell hát lépnem

 

 

[A betű többi részét elfújta a szél, elvitte a víz, elrágta a Markoláb. Én viszont végleg lelepleződtem, hogy a verset a jobb alsó saroknál kezdem el, s a bal felsőnél fejezem be.]

 

 

a következő betűbe, az S-be, ím itt vagyok, be más is

itt, tudod-e, olyan ez, betűről betűre, mintha öt nagy

szobád lenne ezeket járnám 5 lányszoba és mindenik

őriz belőled valamit

De szobáidban ím a hó:

a szobamélybe hóesés

költözött s mindent belepett: a vörösrézszínű teán

keresztül a csésze aljára hópelyhek gyűlnek. – Vajon

ha egymástól messze kellene élnünk, hinném-e hogy a

közelség mindenre és

mindenre megoldás, de

legalább vigasztalás

lenne: hinném-e? No mindegy, örüljünk hogy együtt s

hogy állandóan együtt lehetünk. Lelkedben a havazás

betakar mindent, lassan az én arcomat is. De jobb is

lenne már egyébről írnom. Pl. olyan ez a betű mintha

kihajolnának belőle gyolcsot lobogtató fegyveresek

 

 

Milyen rég nem adtam neked zsályát! Nos indulok is

zsályáért a hódokhoz megyek ebb’a januárba egyedül

a Bükk hódjainál ha találok ó ők mikor kiszáradt a

bükki Nagypatak ötszáz

évvel ezelőtt házaikat

illatos ízes füvekkel

bélelték ki így alusszák hosszas álmukat a hódok a

bükki vízmosások alatt ugyan ki is merné? felverni

őket a Retteneteseket! hiszen csak akire reánéznek

köves döbleccé töpörül

menten. Ó, aztán a mohos

kőlabdává változottak

hajnalfele egy percet énekelhetnek néha morajt hoz

szél de mennyi mennyi! fű illatozhat a hegy hasában

akármi lesz is hozok zsályát: segítenek majd engem

barátaim elsősorban a Borz és a Törpék. Indulok is

szólok én mikor visszajövök hajnalban gondolj reám

 

 

Kapcsolat 2