Apám
Az én apám a Marson volt prérifarkas.
A házunk
Hársas ház volt,
az az utca a hárssal.
Kinézett s felismert engem.
Házunkon jeges víz dobolt.
Víz dobolt ablakán.
Függönye mögül egyszer
kinézett rám anyám.
Tóth Árpád csizmáinak nyoma a Marson
Nagyanyám
Vásárhelyen mindenki ismeri nagyanyámat.*
Az az örökké
fiát kereső
nyugtalan szívű
fiákeres ő.
Most is keresi.
Föl-le jár szegény.
Élete sötét
s szomorú regény.
* Nagyanyám fiákeres volt Marsvásárhelyen. Hogy történt, hogy nem: apámat egyszer véletlenül ottfelejtette a Jövő nevű önkiszolgáló élelmiszerüzletben. És többé nem találta meg.
Tóth Árpád levetett szigetelőkesztyűi a Marson
Apám
Apám a Marson volt prérifarkas.
Szőcs István Lajosnak hívták.
A menyét
Menyét jött be egy szép napon
a nyitva hagyott ablakon.
Vacogott szívecskéje is,
s bundája tépett volt nagyon.
Talán egy ló harapta meg,
talán egy alattunk lakó
gazdag és öreg marslakó.
Félreértve egy lányregényt
hogy hívnak? – kérdeztem szegényt.
„Sose kérdezd egy nő nevét,
– válaszolta a hölgymenyét. –
Mert nagy rejtély a Név s a Nő.
A nőből új nő születik.
Rejtély a rejtélyből kinő.
Rejtély és rejtély összeér
és a Kezdetig visszaér.
Tudja ezt minden prémvadász
s tanúm rá nagybácsim, Xavér."
Ha jól értettem így beszélt,
így beszélt s aztán távozott
a titokzatos hölgymenyét,
ki nem árulta el nevét.
Visszafele, hozzád
Kettősfogat.
És őszutó.
Futóhomok.
Homokfutó.
Az egyik ló:
Az éjszakák.
A másik ló
A nappalok.
Így vágtatok
Mindig feléd:
A vágtatás
Az én vagyok.
Futóhomok,
Homokfutó.
Kettősfogat*
És nyárutó.
Itt ülök marsbeli homokfutómban és neked írom e verset.
Gyí, te – mondom a paripáknak.
* A földi homokfutót többnyire egy ló húzza; a marsbelieket kétszer annyi.
és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat
Tóth Árpád gépének szárnyai
