Látod-látod, decemberben
rézpénz ázik a tengerben!
Láthatatlan lábbeli,
mokasszin, január:
az a puha félcipő
amelyben a gyanú jár,
ág se roppan,
padló se reccsen,
kenderbaba, kóc,
gézkötés, daróc –
táncoljunk,
darócban, gézben
és egy másik, egy szebb ruhában;
megbújt az egész a részben,
farsang vége van. Február van.
Hűséges és hűtlen is:
kendőiben március
szép, de három-arcú is.
Elviszik? kiket visznek át?
viszik édesapát? Oféliát?
Hosszan beszél április
rendőrsápról, -sípról is.
Felhőit tereli lázasan május,
szemünkön átjár, átlopakszik folyton
egy isten-ménes,
egy isten-mánus.
Tenyeredben a hullámverés.
Az eprek lámpaüvegében
piros cukorka ég magában;
s egy hosszú-hosszú nyáron,
négy-öt éven át tartó
szenthiányéji álom –
a hullámokban június
öltözik, levetkőzik folyton,
meghal az év
és újul is:
január van. És július.
Aranyeső, puszpáng:
bukszus lombja, elrejt.
Asszonyhajú bukszus,
víz alatti asszony
vízi augusztus!
Emontekiő!
hol a rénleány
nyugovóra tér
ha az ősz mögül
kisüt rá a tél!
ha nem te mondod, mondja más;
hát te mondd neki: ő az ősz
s a bukszus és a hallgatás;
súgd meg neki: ő az,
te mondd neki: ő,
ő a rain-hajú
Emontekiő.
Vízben talált vagyonom
megunom-e? nem unom:
rézpénz, amit szeptember
vége felé szedtem fel,
jöttek is a cethalak,
rám is szóltak irígyen:
megláttalak! láttalak!
Égi földieper érik:
nem őszi bogyó,
nem októberi –
vízieper az,
vízi sztróberi.
Figyelmeztetés,
nincs leírva még,
még csak szóbeli:
olykor-másszor november
eljátszik a nevemmel
és a név megtelik esővel
és Mindszentekkel és Házsongárddal,
gyertyafénnyel és temetővel.
