Mexikóban egy szállodában
emlékszel? egyszer rádtaláltam;
ott laktál, olyan zöld cipőben
mint a boszorkák általában.
És kihallatszott a szobából
a suhogás a forgolódás:
ahogy a szoknyádból kibújtál
vagy a cápabőr kiskabátból!
Beleskelődtem hozzád s láttam
alig férsz el a szárnyaidtól
abban a mexikói ágyban.
Akkor én rádzártam az ajtót
s bedeszkáztam az ablaknyílást
s valahogy mégis elrepültél
s reggelre már seholsem voltál.
S én azóta is hallgatózom
s járkálok és kereslek téged
figyelem honnan hallatszik folyton
ez a szárnyverdesés az éjből
és sírásod és nevetésed.
