Isten, teremtsél földet,
tengert, s füvet is, zöldet!
hol csak iszapos jég volt,
legyen ott mától égbolt,
s ha a Hold rajta feljő,
villogjon fönt a felhő!
s ha kezed megteremtett
annyi sok házat, engedd
lenni a folyók mellett
Kolozsvárt s Budapestet!
s adj nekünk szépre festett
színes szemet és testet
s nevet is kérünk, Isten,
mert most még nevünk sincsen,
Mennyei Atyánk, kérünk:
legyen testvér belőlünk,
legyünk mi Gigi s Máté,
de nem külön mamáké:
add nekünk édesanyának
szépséges Édesanyánkat!
s mint szél, mely ránk hajolgat,
arcunkat és hajunkat
érintse istenkéz is:
legyen majd velünk Jézus,
legyen öröm és ünnep
hogy ott ül asztalunknál
ha földi két szemünknek
ő nem is látható már –
mintahogy még egészben
ott van, és nem lehetne
kitapogatni mégsem:
lépte nyomát a vízben,
habár ott csillog benne
mint öt meg öt a tízben.
Atyánk, mirajtunk minden pillanatban
a pusztulás fogsora összecsattan
de folyton-folyvást föltámasztva minket
összegombolod rajtunk újra és újra
életünket, mint meleg, piros inget –
Isten, köszönünk mindent;
s ha elrejtőznél egyszer
a végtelen időben,
templomi, festett képen
vagy kifaragott kőben:
kérünk, Miatyánk, engedd
hogy megtaláljunk téged
egy kukoricaföldön
vagy Emontekiőben.
