Amikor a kerecsen
átrepül az egeken
s gyorsabb lesz az érverés
hogy a szem az égbenéz
és elönt a szerecsen
öröm mintegy érvelés:
jó repülni mint a gyász
mint a ló a hintaház
homloka mögött kereng
– dörög túl a tenger –
homlok mögött láz dereng
s jő az ár és elnyel.
De jő az éj és kézbevesz!
De jő az éj és kézbevesz
meleg szemével észrevesz
minden kis szó-szilánkot
beléd törött szó-hegyet
s mint a szél a sóhegyet
körbenyal s mint a lángot
eloltja úgy az éjjel.
Velem legyél hát jószerencse
az Ég legyen velem teremtse
fejem fölé az Éjjelt.
Halott húgom keresem
jaj mikor a tereken
átrepült a kerecsen
s fölnyílt az Ég sisakja
a szemek födele lehuny
és fények kötele repül:
didergő tenger tűz le.
S a fát hiába rakja
az emberkéz a tűzre.
Hideg szél fúj be kintről.
