Ez a vers csak egy fűzöld
fonál, amit kibontasz
majd ismét összefűzöl
ez a vers csak egy vászon
amit az árvíz folyton
összefűz aztán széttép
fénylik benne a fűzöld
átsüt rajta az égkék
viszi a szél a felhőt,
majd reád adja végképp:
ez a vers csak egy kendő
ez a vers csak egy vászon.
Ott alszik benned, érzed
mint egy kis belső medve,
add rá, hogy meg ne fázzon
és legyen élni kedve:
add rá a benned alvó
gyanútlan kisgyerekre
ki benned forgolódik
csak forgolódik egyre.
„Hogy csillapítsam a bensőmből feltörő zokogást, megkértem őket, meséljenek valamit az urdu nyelvről. Azt mondták, van akkora irodalma, mint akármelyik más nyelvnek, de kezdetben gyér és csúf mesterséges nyelv volt; Dzsingisz kán udvarában találták fel katonai célra." (Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék)
