Egy örmény lány tart Kolozsvár vagy Marosvásárhely felé autóstoppal. Porosz vér is van benne.
Már a radnóti elágazáshoz közelednek, mikor szeme sarkából figyelni kezdi útitársát.
A hőerőmű is elmarad mögöttük s csak ekkor ébred rá az örmény lány, hogy hiszen akivel utazik, az: Dürer Albrecht. Olyan ábrázatot ölt, mint aki Nyizsnij-Novgorodból jön, de a lány felismeri:
– Ajtósi Dürer, ajtósi Dürer, értem jöttél?
Dürer arcát eltakarja a folyó; fürjek építenek rá fészket, tenyere megtelik mohával, szája szaggatott örmény szavakkal.
De a lány nem érti már az anyanyelvét.
