(Poştaşul)
Február tizenegyedikén
csönget a postás
(...hajjaj, mikor még almát!)
Énekel, hallod, a postás.
Nemigen
vehető
ki a dal
mikor is
mikor is
voltál
oly nagyon
oly: fiatal.
Tiltott almát
lopkod a kéz,
emlékszik rád,
föl-fölidéz.
Feljő az emlék,
jő, elidőz:
hajjaj, mikor még
mikor még almát
lopott a lány
és a csősz!
Február tizenegy.
Olvad a hó,
félnapos éden
az útravaló.
Férjhez megy benned
az egykori dal
vidám sem vagy már
sem fiatal.
Február tizenegy-
egyedikén
postások járják a várost
ki az a másik postás
egyik: az én vagyok
én
