Idelent a szuterénben
vívódik a szuper-énem.
Láthatár és léthatár,
félig tele csésze
ma kezdődik életem
hátralevő része.
Hullámzik pincémben a tenger
játszótér van a tenger partján
s egy csónak van a stéghez kötve.
Na Conxypánban kötsz ki holnap
azelőtt vagy azután
s holnapután
Lapután.
Játékok lent a játszó-térben.
Egy szirén? vagy egy kicsi fóka?
hintácska?
csúszka?
libidóka?
ez van pincémben.
A földszinten lakom én, szegény,
közönséges és viseltes én.
A padláson lakik
Felettes Néni, az ember felettes nénje.
Kiabálok neki néha
mert milyen az ember
kiabál olykor felettesének
ordítva s toporzékolva:
engem vigyen föl a padlásra.
*
Lélekben lélekvesztőn,
így sietek feléd.
olasz
