Marsvásárhelyen (kérném nem átjavítani, Marsvásárhely, igen Târgu-pe-Marte) születtem, régi marslakó famíliából. Csatornaásás és egyéb szellemi munkák: ezzel teltek mindennapjaink.
Később a cár futára lettem, és ezenközben ismerkedtem meg az indiánokkal, akik igazi úriemberek. Engem például – nem úgy, mint mások – sohasem hagytak cserben. Erről szól és éppen ezért szól erről itt olvasható versem. Bezzeg jómagam hálátlanabb lélek vagyok: Moon törzsfőt azóta sem kerestem meg – 18 éve immár, hogy nem – személyesen is köszönetet mondani neki.
De lehet, hogy majd a Bering-szorosnál, egykor majdanán. Addig is, ezt a palackpostát küldöm neki (mert mostanában ez a fő foglalkozásom, mint egy időben Grant kapitánynak). Willy üdvözöllek. Találkozunk Klondyke-ban, Eldorádóban, Rodostóban, Alexandriában vagy Kolozsváron. Addig is ölellek. Sz. G.
