Az Olajos családnak
1948 márciusában a Metternich házaspár megszokott életmódját folytatja. A kancellár naphosszat „dolgozik", instrukciókat oszt, papírra veti „előadásait", abban a terjengős, homályos, kenetteljes modorban, amelyet egy rosszakarója fontoskodó halandzsának nevez. Metternichné „shoppingol", látogatóba jár, látogatókat fogad. Egy barátnője, a nem túlságosan eszes Esterházy Felícia egy este ezt kérdi tőle:
– Igaz, hogy elutaztok?
– Mi? – csodálkozik Metternichné. – Hova? Miért?
– Azt nem tudom. Azt beszélik, hogy elutaztok. A szakácsnőm meséli, hogy mindenki gyertyákat vásárol, mert ha elmentek, kivilágítják a várost.
(Metternichné Zichy-Ferraris Melanie naplója nyomán: Németh Andor, Metternich, Griff kiadás, Bp., 1939, 208. o. – A Rennweg a Bécsből kivezető főutak egyike, ennek közelében volt Metternichék palotája. Rennweg azt jelenti: a Futás útja.)
1. Múlt század közepe
A nép kezeírása
Kelemen, kész az új beszéded?
Meg kellene már látogatnunk
az istenadtát; oni, a népet.
Amúgyis vásároltam tegnap
új fülbevalót, új nyakéket
s vettem egy krepdesin ruhát is,
dekoltázs nélkül, málnakéket.
Készülj, Kelemen, úgysem főzött
mára a szakácsnő ebédet.
*
Zsarnok, legyen éjfél vagy délután,
a népet nem lelheted otthon;
csak néhány szó vár majd egy cédulán:
NEM VAGYOK ITTHON,
GYERTYÁT VENNI MENTEM.
A Nép.
2. Századelő
Futó léptek a Rennweg kövezetén
Mégcsak múltkor is, nemrég
oly kihalt volt a Rennweg –
de most átsuhan rajta
egy árnyék vagy egy emlék
és akármerre indul,
nyomában gyertyafény gyúl!
Lépteid zord kutyák ugatják:
a Gyertya-Ember menekül.
3. Századvég
Hiánycikk
mi a jó úristen
mért nem lehet most már gyertyát sem kapni
