Gyere, menjünk a Bükkbe, keressünk elhagyott malmokat.
Én molnár szeretnék lenni – oda vagyok a fehér ruhákért,
azt meg különösen szeretem, ha fehér por lep be mindent. Például
mikor annak idején gyermek voltam egy ideig,
Marosvásárhelyen,
sokszor ültem a mészégetőknél:
ezek a mészégetőkemencék közel voltak
a
Kinizsi utcához
– itt lakott Nagyanyám –,
én pedig folyvást a forró, azon kívül fehér porban játszottam,
mint ahogyan ez eljövendő molnárokhoz talál és illik is.
Másrészt viszont
élek-halok a mozdonyokért,
úgyhogy
szerezni fogok a Marsbeli Államvasutaktól egy,
igen, egy mozdonyt. Ezt felszereljük a malomban, esténként működni fog,
később mint síniautót lehet majd használni – beutazzuk a világot,
síneken.
*
Vihar előtt óriási malomszélkövek robajlanak le a Majláth-kút fele a lejtőkön,
hunyorítva megy házába a szénégető, leendő jóbarátunk, csikorogva
fordulnak, hánykolódnak vízfürtök a föld alatt, azután
csend süketedik a fákra és robajjal távozik egy veréb valahonnan.
Száraz patakmederben a Helytartó felfele sétál.
