Nagyszülőm volt Nagy Szulejmán,
ő vitt iskolába.
80 szpáhi jött mögöttünk –
gólyalányok lába!
Ki vágta meg a gilice lábát?
Tanító néni, Musztafa volt!
Én pedig gyógyítottam a gólyák lábát,
volt hogy a térdét,
volt hogy egy gólyalány bokáját.
Mert magyar gyerek voltam.
Én Dobó István voltam. És Bornemissza Gergely.
Én Zrínyi Miklós voltam.
Nagyapám nem értett egyet életemmel,
bosszantotta minden törökverésem,
törekvésem,
füstölgött az öreg,
s ott állt mögöttem folyton résen:
s én teljesítettem mégis
hivatásom s küldetésem.
