Nagy lakodalmak ideje

A szélnek eresztett bábu
166
133
Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás
46
23

Á, emlékszel arra az esküvőre? 1970 és –88 közt,

de közelebb nyolcvanhoz

emlékszel arra a nagy, nagy lakodalomra? Kié is volt, a

ki esküvője? Mintha az enyém, most úgy rémlik,

nem: biztos az enyém volt, az én

esküvőm

vagy a tiéd? vagy mindkettőnké? Ki

tudna erre válaszolni

ma már.

Fényképeket kellene előkeresni. De ha

meg is vannak, ha

készültek egyáltalán képek arról az esküvőről

(s én azt hiszem, nem készültek),

akkor is: azok a képek ma

alig-alig hozzáférhető fiókokban rejtőznek,

mennyi mindenféle okmány alatt. Iratok,

a gyermekek keresztlevelei, megfakult tintájú lapok:

egy régi-régi szerelmes levelezés

(úgy 82-ből)

de a képek

(ha vannak)

korábbiak; úgy – mondom – 75 és 80 között

készülhettek (volna), s – ez fontos – egymás mellett

ülünk, de a ki esküvőjén? Jézusom, a ki

lakodalmán? Nem

derül ki a képről! Nem, mert ezek a fotók

azóta is előhívatlanok, azazhogy csak

negatívon vannak meg. S én

nem értek a negatív képekhez,

melyeken olyanok vagyunk

mintha oltott mésszel öntött volna le

kettőnket

egy borbély,

vagy ahogy T. Gabi mondaná, egy barátom:

mintha mi lennénk Hófehér és Hófehérné.

Ki ki mellett ült? Rémlik, ugyanabból a pohárból ittunk

vagy üvegből. Nem emlékszel, kedves,

kinek az esküvője volt?

Megőrülök.

Igaz, abban az időben

oly nagy divat volt az esküvő,

a legnagyobb költők is (Szilágyi, Nagy) folyton erről írtak,

lakodalmakról és menyasszonyokról,

nos – szavam ne feledjem – akkora divat volt az esküvő,

minden barátunk sorra, egymást érték a lakodalmak,

miről beszéltünk, akkor, ott? nem emlékszem

csak arra, hogy nagyon jó volt; nagyon jó voltál

egész közelről láttam a szemed, ki

gondolhatta volna akkor, hogy…

Én nem. Szerettelek nagyon. Most is. A sörre emlékszel?

Vagy nem is volt sör. Milyen fáradtak lettünk reggelre,

mikor behozták a…

amiket reggel szokás enni, ilyenkor. Most nem erről írok

(hát ott voltam?) mellém ülsz? sétálni akartalak hívni

egy általam jól ismert erdőbe –

nyíres vagy tölgyes, közel a lakodalomhoz –

egy fának csak kellett maradnia, legalább,

emlékszel, azon az esküvőn valami nagyon fontos

mi is történt

ó, istenem, elfelejtettem? vagy csak nem akarok beszélni róla?

 

 

lengyel
Regények 1