Időtájfun-szonett
Agyonlőtt pók lebukik maga-szőtt kötélen
éjfél után villanás: sárga sas sikoltoz
csillag döng a háztetőn Menyét bácsi bort hoz
ne nézz ki az ablakon füst susog a téren.
Ne nézz ki az ablakon füst suhog a téren –
nagy magányos kővihar minket úgy befoltoz
s hiába is szólanánk – szólj akár a holthoz:
„MARADJ VELÜNK NYÁRIDŐNK LÉGY VELÜNK A TÉLEN” –
Nyárral úszó dáridód oly rövidre szabva
borda-állkapocsba zárt puha dob dobogja:
beég a nyár összehull – szénatollú boglya.
Ajtód előtt álldogál az ég tükör-baglya
benne úszik arcod úgy mintha átsuhanna
két szó rajta két madár mondja AnnaAnna.
