Ó be különös. Énekes ragadozómadarakat tenyésztett ki, sasokat,
sólymokat, héjákat. Meghívott magához vidékre. A birtok fölött
egész nap soha sem hallott madárzene-koncert forgott,
mint valami nagy kalap. Wagner- és Bruckner-asszociációk. És
egy utálatos élmény. Mézédes,
jázminos dallam hallatszott, „elomló fájdalommal és kéjjel” telt
szirén-trillák felnéztem egy dögkeselyű énekelt
*
A birtokon a homokfutók és általában a járművek kerekét
különleges módon képezték ki. A kerék külső oldalára
hanglemezt lehetett illeszteni, külön erre a célra
készült óriási lemezeket. A lejátszó kar
vékony, ki tudja, mi mindenre alkalmas tűt tartó
meztelen női karra emlékeztetett.
*
Azt kérded, mi ez a sok szilánk itt. Idd ki ezt. Úgy. Vérereid,
érzed, lassanként megkeményednek. Úgy is van. Olyanszerűek lesznek,
mint holmi sötétkék, szörnyen kemény kőből faragott és
simára csiszolt gyökerek: képzeld csak el a nagy vénákat! Vagy
nézz szét. Szép, vastag ágak. A szív is megkeményszik: mint
sötétlila kőbog, olyan lesz. A kisebb erek, a csontok, a hús és
egyáltalán minden pedig közönséges, de nagyon finom üveggé
válik. Érzed, igaz? Ha meg mernél moccanni, olyan lennél
a repedések miatt, mintha 5000 évet vénültél volna, vagy
mintha finom hálót dobtak volna rád. És most veszem a
kalapácsot. A vers itt félb
