Ez a szörnyűség csak amiatt történhetett meg, mert akkora köd szállt le hirtelen, hogy az orrod hegyéig sem láthattál tőle; sem te, sem a katonák.
Emlékszel arra a régi esküvői történetre? Bizonytalanul tapogatsz erre-arra, semmit nem látsz, akkora a köd. Nyúlkálsz, tapogatózol, és addig-addig mind forgolódsz, míg egyszerre csak megvilágosodik előtted a rémes valóság: itt nem ködről van szó. Egészen másról: egy halottaskocsiban vagy, amelyet színültig töltöttek tejföllel és amely ismeretlen irányba halad veled.
De nem elég a baj önmagában! Nem elég, hogy ekkora volt a köd, hanem ráadásul a szemüveged is pillanatok alatt bepárásodott. Kezeden vastag kesztyű, hogyan is törölhetted volna le a párát, miközben a kormányt tartottad.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nemcsak a köd a kifutópályán, nemcsak homály a szemüveg lencséjén, de mindennek tetejébe még a szemedből is patakzott a könny.
Hogyisne történt volna meg, az?
