Kastély

A szélnek eresztett bábu
57
54
Te mentél át a vízen?
78
36

 

Ránctalanná feszült ki az éjszaka dobja

fölém, föl-fölpergett rajta sokszikrájú csillagok

árja, régen halott istenek

szerteszóródott szemgolyói a mennyei utakon,

nem-ismert szél görgeti

tovább őket nem-porzó utakon, ahol máskor

csak a nagyrobajú űr szekerének dörgése

veri tajtékos darabokká a csendet,

kertünkben álltam a kupolán-túli szökőkút

fölém hulló villó permetében,

járni sem tudó törpe, és bennem

ugyanakkora, s még nagyobb egek nyíltak legyezőként

egymásra, mint sötétszövetű orchidea széles, fény-

pontocskás levelei, ekkor születtél meg,

és fölnőttünk testvéri szeretetben

mi, az Oroszlán jegyében születettek.

 

*

 

Húgom tegnap verset írt a tér madaráról,

azután elaludt a drága, úgy burkolta be az alvás,

mint a csönd puha kérge a hangot

 

 

lám, rengeteg, irdatlan szobák piros jégből faragott

falai között

gömb kóborog magától

 

 

ezt álmodja a húgom, örül a gömbnek,

és elindul utána,

nézd, még gyönyörűbb gyermek ő, mikor alszik!

 

*

 

(…s a láz csipkésre faragott palotájának

túlsó kapuján kilépett a megáradt időbe.)

 

 

Filmek 2