Itt a tél és én meg fogok fagyni.
Mi több már látom is magamat mint zúzmarás
embercsörgőt amelyet a lehetetlen
ütései hajtogatnak a dombokon
vállamban hiúz
harapásának szirma pirospettyes bársonyos
hiúzé reális állat aki most
a fehérerdő szélén álldogál
a jeges sárga avarban és
hallgatózik magába néz
ó ó ruhám is zúzmarás
és vállamon hiúzmarás
hiúz áll hullott lombokon
így csörgök majd
a dombokon
néha magasra förgeteg
emel majd ottan csörgetek
mint alacsony szárnyon repülő
gyorsnyelvű fakerepelő
Lehull rólam az oltalom.
Így tűnök el
fiatalon
liba vágtat
át a tavon
s túl a kökénybokrokon
a túlsó parton sok rokon
integet s arcát kezébe rejti
És ezalatt fönt a földön
a földön gyöngypohos gerezden
őszméh hasonlat-bajsza rezzen
kislányokra szemfedőt
terítenek szenvedők
és szaggató fogat keresne
sok gőgpiros ajakcseresznye
számra hósugarak sója dermed
szerelmem gyakran emlegess szerelmem
tekintete hunyorgón elalszik:
sok szemét a kökényfa lehunyja.
Alszik a szélben a kabát.
