Az én hazám harminc-negyven méter.
Feleségem túl a tengeren.
Lenn, a forrás lázas légcsövében
vödör lángol, rókafű terem.
A türelem sálat sző nyakamba,
torkon szorít játszogat velem.
*
Ezek, fogsor s postatiszt-ravaszság
szövetkeztek össze ellenem,
hol az asszony? gyötrődik a férfi,
csizmám, lovam, pénzem, fegyverem?
Ott álldogál kendervászon ingben,
lába előtt nefelejcs-verem,
gyanús málna nő a költő mellén,
át is üt a fehér kenderen.
* Oszip Mandelstam levele a lágerből, Asszonyához, a kutyás hölgyhöz, tengerentúlra.
