Ahonnan tekintetét elviszi:
mint ollóval-metszett patyolat
elvágott függönyként zuhan le
járdára roggyan a vakolat
s alóla magasba-riadnak
a Falfestés Alatti Madarak.
Ím vasló hever az utcán négy lába égnek mered.
Megy tovább: amerre elhalad
kóc sercen bent a tükrökön
s Szent Elmô tüze játszogat
ugrál a csipkebokrokon
nyelvecskék csiklandják belülről
a megskalpolt vörös házakat.
Kiér a térre ahol széthasadt
vasszobor fekszik hallgatag hanyatt
bezúzott arcában két bogyó úgy remeg
mint forró vaslapon hideg eperszemek!
talpa érzi, a teret benőtte rég a Fű.
Ott áll a városban egyedül
valaki gégéjén kaparász
arcán felborult fűmosoly
begörbült ujjal hegedül
koponyatornácára dér zuhog
kinőnek rajta agyar-jégcsapok
érzi lábát benőtte már a Fű
s arcában két kavics úgy ragyog
mint forró vaslapon hideg eperszemek.
