Az én feleségem – mindenik így kezdte, kérkedtek a feleségükkel. Hogy így-úgy. Én nem szóltam semmit, az járt az eszemben: ha egyetlen mondatom volna csak erre, vajon mit mondanék el róla. Az én feleségem, ha éjjel későn megyek haza, és már lefeküdt, kis lámpát tart égve az utca felé eső szobában, hogy lássam: várnak, és jó érzéssel lépjek be a házba.
AZ ELŐBBI VERS FOLYTATÁSA
És én mégis azzal ébresztem fel őt: mit hallok, miféle férfi mocorog az ágy alatt?
