Ablakod alatt ingujjban, hegedűvel,
fű-karórás földrengés-fiú őrködik, szuszogó sárga állat,
dupla házőrző-szívében folyékony, lassú bársonyokkal.
És kését folyton a démon torkán tartva, nézi, nézi
az alvó csillag hűvös cipőinek nyomát a parton.
És kitapogatja szívverésed puha csatjait ujjbegyével, s elmenőben
– mikor a reggel érkezik pánikban, kenderkötelével –
ő sárga krétákkal fölírja házad falára nagy betűit:
UGYANAZ VAGY? NEM AZ VAGY? AZ VAGY?
német
