Törökülésben ült, vaspántokat izzított, ott ült kezében fogóval, vaspántok, fogó. Pántokat forrasztott a koponyájára, azokra feszítette ki az arcát, mint egy elítéltet vagy egy kabátot. Alatta kitömte, kibélelte feszesre, mindent megbogozott, egymásba csomózott, ügyesen leszórta cementliszttel, bort loccsantott rá. Mikor érezte, hogy megkötött az arca, nekiesett és ledörzsölte hóval, cseréppel, homokkal; reszelőkkel reszelte, ráspolyokkal ráspolyozta. Azután szakállat növesztett rá, azt lenyírta, azután megint megnőtt. Kezére három kesztyűt húzott, alul egy fakesztyűt, rá egy bronzkesztyűt, arra meg egy acélkesztyűt.
És mégis megrezzent az arca és a keze, mikor találkozott a régi kedvessel.
